Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656)
Felsógolop / Tállya 97 melly ezen részhez tartozik, hason felit bírom. És szántóföldéi, rétéi ugyan osztva is vágynak, de az erdeje nem, hanem csak nyíl számra szokták osztani, annak is mindenkor hasonfelit vivén el az én számomra nyíl számra is, és én authoritásomban van, az mikor akarom, akkor osztatom nyíl számra. Nékem azért minden járásban az régi Golopi szerhez való szántóföldeim az Fel Go- lopi határban igen nagy szélek, kik még Golopi Gáspár földei voltak. Hanem ezen én nagy szél földeim mellett, megint az Monaki szerhez való földek, ismét egyenlő nagy szilek, minden járásban egymás mellett lévén. De minthogy én az Monaki szernek is hasonfelit bírom, úgy földeinek is minden járásba hason-hasonfelit élem s szántatom és bírom szabadossan mint sajátomat. És ehhez képest én minden járásban az én régi Golopi szeresi földeimmel és az Monaki szernek fele földeivel edgyütt három-háromany- nyit bírok, mint az Monaki Urak számára az ki volna. Ezen kívüli az puszták után való parasztföldek ismét mind külön vágynak, az kik el nem gazosodtak. Az Fel Golopi rét penig csak egy hellyen, mind egy szilben vagyon, mint írám, az rétnek is hasonfele Monaki szer, hasonfele régi Golopi szer. Az Golopi szeresi rétet csak ketten bírjuk Horváth Ferencné Nénémmel. Az Monaki szeresi rétsígnek penig hasonfelit bírom, mint szintén az földeknek, az mint idefel írám, sőt ki is van az enyim hasítva az Monaki Urakéitól. NB. Az Fel Golopi Eresztvény nevű erdőben penig, ki jó, ép erdő, senki magamon kívüli nem bír, nem is bírt, közi sincs hozzá, hanem magam bírom egyedüli mint régi hajdani Fel Golopi szerhez tartozó nemes erdőt. Ezen Fel Golopi határban Horvath Ferencné Asszonyom sem nemes szántóföldet, sem nemes kaszállót, rétet, sem erdőt egy cseppet sem bír egyebet, csak az Fel Golopi puszta telekei után való paraszt szántóföldet, réteket, minden telek után annyit, az mennyit egy parasztember szokott egy-egy telek után bírni. De énnékem az Fel Golopi réten nemes rétem is vagyon, mellyet Kerek rétnek híjnak, az több réteket pedig az Fel Golopi réten én is csak mind az puszta telekeim után bírom, az én pusztáim számok szerint. Jóllehet az egyezsígért, hogy az veszekedés eltávoz- tatódjék, és nagyubb takaríkossággal való fel takarásnak okáért (megegyezvén szegény Aszonyom Anyám Néném Horvath Ferencné Aszonnyal) az én részemre valót mind egy szilben szakasztották, az szerint az Horvathné Nénem részit is egy szilben. De ha az telekeket megülnék Isién jóvoltából, azokat könnyű volna mindjárást ismét közre bocsátani, és újjobban elosztani az jobbágyok között ház, telek száma szerint, mint azelőtt volt. Istennek bölcs csudálatos igaz ítéletiből ezen Fel Golophoz tartozó régi jóbbágyim, mind az régi Golopi szerhez, s mind az Monaki szerhez valók elfottak, deficiáltak egyetlen egyig, úgy hogy egy is nincs superstes bennek, hanem ha az jó Isten idegenekből áldaná és szaporítaná meg. Következik ismét Zemplénben Tállya Az én Istenem jóvoltából ez Tállya várassában vagyon egy curiám, mellyet még az boldog emlékezetű Mágotsi Urak Munkátsi capitányságakor donáltak volt szegény
