Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656)
98 Ibrányi Ferenc urbáriuma (1656) ősömnek, néhai Dotszi Ferenc Uramnak jámbor szolgálatjáért.184 Melly Tállyai házat megírt ősöm egész életéig pacificé bírt földével, rétével, holta után az mostoha nagy Anyám is, az rélictája szegény ősömnek éltéig pacificé bírta. Azután én réám, mint szegény Dotszi Ferenc Uram unokájára maradván, én is pacificé bírtam, s bírom de facto is Isten kegyelméből szabadosson. Nem adván tőle soha semmi adót, censust, sem fizetést. Ez az ház az régiség mia éppen elromolván, pusztulván, én immár in anno 1652 et 1653 fundámentomból újjonnan rakattam, csináltam, éppítettem meg. Új pincéket is ásatván alatta, nagy és sok költségemmel, jószágom fáradtságával lévén. Ezen Tállyai határban vágynak szőleim Isten kegyelmességéből: Az Nyerges, mely- lyet szegény ősöm, Dotszi Ferenc Uram acquirált volt drága pénzen örökösképpen, ennek esztendőnkint árendája egy átalag bor volt örökké, úgy most is. Második az Buda szőlő az Hetényen, melly még Golopi Gáspáré volt, szegény édes Atyám, Ibrányi László Uram szabadosította volt meg Alagi Menyhárttul. Harmadik az Bányász szőlőm, kit éltében szegény Dotszi Uram acquirált volt, de holta után maradékától, édes Anyámtól Rakotszi György és Pál Urarmék185 hatalmassul elvöttek volt, és 25 egész esztendeig tartották oda. Hanem én sok költségemmel, fáradságommal recuperáltam, mind az Fejedelem részét, s mind az Rákotszi Pálét, kiről újjabb perennális donatióim is vágynak immár Isten jóvoltából. Dézmát sem eleim, sem én magam belőlle nem adtunk soha, hanem mindenkor szabad szőlő volt, most is az, miolta új jobban reacquiráltam, azúta is szabadosson már sok esztendőket töltöttem szabados birodalmában. Következik Also, alias Kazmér Dopsza Ezen Dopszán való birodalmam így vagyon. Szegény Dotszi Ferenc Uram, ősöm ac- quirálta ezt, ezen Kis Dopszát, hárman bírtuk azelőtt. Én, Lanczy Gergely és Cántor Gergely. Lanczy 8 teleket, Cantor Uram 4 teleket bírt benne, többet nem csak eggyel is, az többit mind én bírom. Az én részemre való házak és telekek penig így vágynak. Elsőben is az Hernád felőli való soron: 1.) Legvégén alóli Solyom János teleke. 2.) Béres Istvánék teleke. 3.) Magyar János teleke. 4.] Zolatt János teleke. 5.) Kis István teleke. Ez két házhellyből áll. 6.) Major Benedek teleke. 7.) Hesel György teleke. 8.) Ferentsz András apja, Ferentsz Péter teleke. 9.) Oláh Mihály akar Karnis Bálint teleke, ehhez tartozó híreseknél Karnis Lőrinc. 10.) Simon Pál teleke. 11.) Cirke Gergely teleke. 12.) Pulya Mihály teleke. 13.) Nagy György János teleke. Ez örök nemes curia volt. 14.) Szabó János teleke. Eddig az Hernad felőli való sor, innen következik az hegy felőli való sor: 184 Mágóchy Gáspár 1573-ban szerezte meg Munkács várát. Családjából őt követően még unokaöccse, Mágóchy András, majd annak 1611-ben elhunyt fia, Ferenc voltak a vár urai. A szövegkörnyezetből nem egyértelmű, hogy a Mágóchyak vagy Dóczy munkácsi kapitányságának idejéről van-e szó. Az utóbbi úgy lenne elképzelhető, ha Dóczy a Mágóchyaknak mint munkácsi váruraknak, illetve főkapitányoknak a szolgálatában viselt volna vicekapitányi vagy várnagyi tisztséget. A munkácsi kapitányok hézagos névsorában azonban Dóczy nevét hiába keressük. Lásd: Lehoczky, 1907. 286. (A munkácsi vár főnökei és parancsnokainak teljes névsora c. fejezet.) A szöveg értelmezésének másik lehetséges módja, hogy Dóczy valami egyéb tisztséget viselt, illetve más módon tett szolgálatot a Mágóchyaknak azok munkácsi kapitánysága idején. 185 I. Rákóczi György fejedelemről és fivéréről van szó.
