Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
A GAZDÁLKODÓ FÖLDESÚR TERVEI, ÖSSZEGZÉS 29 az földesurak engedelméből csak az falu tőltözött véle”. Marhaitatásra Lökön keresztül kellett mennie a szomszédos falvak lakóinak, így — véleménye szerint — abból is származhatott volna bevétel. Mint fentebb említettük, Lök esetében az egykori vásár- tartási jogok helyreállítását is tervezte. Az algolopi szántókat műveltetni akarta a továbbiakban, mert „az sok háborúság miatt való pusztulásban igen eltövissesedtek az földek az nem szánthatás mia”. Úgy gondolkodott, hogy ha többen települnének Felgolopra, akkor a puszta telkeket újra lehetne osztani a jobbágyok között telekszám szerint, mint korábban. Báj földjeiből — „ha jó ispán és jó gondviselő lesz hozzá” — sok dézsma származhatna. A dobszai szőlőhegyen lévő gyümölcsösnek „jó gondviseléssel jó hasznát vehetnék az golopi castüyhoz”. Kak pusztán „mihellyen kedve lészen hozzá,” az elpusztult malom helyére újat építtet. Ruszkán „ha vendégfogadót tartana ember, számtalan hasznát vehetné, színát, abrakot, húst, bort áruitatván”. A vécsei határban lévő földjeit, kaszálóit, erdejét dézsmára akarta kiadni. Radvány pusztán és Szőrbénye pusztán is figyelni kellett volna szerinte, hogy ne makkoltassanak ingyen, mert onnan is szép haszon származhatna, „hajó gondviselő volna hozzá Golopról”. Gömör város mesteremberei nem művelték a földeket („igen rossz szántó emberek”), ezért bírsággal akarta őket földjeik megszántására ösztönözni. A gömöri mészárosok a mészárszék után sem pénzt, sem pedig faggyút nem adtak a földesúrnak, de „ettől hasznot kellene szerezni, hogy ne csak az mészárosok töltöznének véle”. A páskaházi határban lévő mészkő hasznosításával, vagyis mészégetéssel is bevételt kívánt szerezni. Összegzés Ibrányi Ferenc 1656. évi urbáriumát olvasva felmerül a kérdés, milyennek láthatta a földesúr az uradalmát? A kérdés megválaszolása korántsem egyszerű. Legfontosabb lehetett számára a birtokainak a telkek és házak szintjéig lemenő ismerete. Tudni akarta azok pontos, jól azonosítható helyét. Fontos volt számára azok eredete, az ősei birtokának ismerete, a saját szerzeményeink büszke felmutatása. Igyekezett ősei nagy birtokait visszaállítani és egyesíteni a korábban a leányágaknak felosztott birtokrészeket. A földjeit felmenőihez képest harcosabban követelte, perelte vissza, amit utódai számára is követendő mintának szánt. Az alapos birtokjogi ismertető mellett meglepődhetünk azon, hogy a különféle címen szedett bevételek beszedésére kevesebb figyelmet fordított urbáriumában. Az úrbéri szabályozás alapján viszonylag kevés pénzbevételre számíthatott. Míg más uradalmakban minden telek használata után 1-2 forintot kért a földesúr, addig Ibrányi Ferencnek alig fizetett valaki. Dézsmát a földművelés után gyakorlatilag nem szedett, bár a természetben neki járó járadék figyelemre méltó volt. A regálé bevételeket sem tarthatjuk sokszínűnek. Megjegyezte ugyan számos alkalommal, hogy milyen pénzeket és természetbenieket akart a továbbiakban megszerezni, mégis az urbárium országos viszonylatban kedvező feltételeket teremthetett az uradalom népességének. Noha Ibrányi több alkalommal is jelezte, hogy különféle embereket telepített le birtokán, mégis uradalma népességére, annak termelésére kevésbé volt kíváncsi, legalábbis ez látszik az összeírásból. A tapasztalatai alapján jól tudta ugyanis, hogy a föld
