Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
26 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete marhás embertől egy forintot, zsellértől 50 dénárt szedett be, tálpénzt is kért. Konyhára vizet kellett hordani, fát vágni, rostálni, ganajt hordani a lovász kocsisoknak, vizet vinni Szendrőre is bejártak. Az özvegyeknek nem kellett fonniuk, de aratniuk és szénát betakarítaniuk igen. A természetbeniek közül valami szinte valamennyi településről járt. Minden ibrányi „külön kenyeres ember”, vagyis önállóan gazdálkodó tavasszal egy zsák súlyommal tartozott,19 vagy 75 dénárral, ősszel egy zsák komlóval, karácsonykor két tyúkkal. Keresztútiak, lökiek, jákóiak, vajaiak, petneháziak, gyüreiek, eszenyiek, kántorjáno- siak, hodásziak, sályiak 2 „karácsony tyúkját” adtak. A nagycigándiak és kiscigándiak korábban nem adtak tyúkot, de Ibrányi Ferenc a jövőre nézve már kívánt tőlük, mint írja: „ezután meg kell venni, mert ezeket kevés hatalmas járja”. Nádudvar Ibrányi Ferenc apja idejében adott 12 pár karmazsin csizmát, egy szőnyeget, minden ember egy rókabőrt, némely esztendőben 2 csikót, évente 6-6 lovat „dologra”, ajándékokat. Ibrányi Ferenc — „miólta megbosszantották” — kért még ezen felül évente egy hétre 12 kaszást, rókabőrért egy-egy tallért, 6 lovat, csizmát. Gömör városa már Wesselényinek is a következőket adta: 2 bárányt, 2 borjút, 12 ludat, 35 tyúkot, 400 tojást („tyúkmony”), 12 császár- vagy fogolymadarat, 12 icce mézet, 12 icce vajat, egy őzet, egy nyulat. A halászok pedig halat és rákot hordtak a földesúri asztalra. Mindezekre természetesen Ibrányi is igényt tartott. Gömörben a mesteremberek nem tartoztak ajándékkal, de a földesúrnak olcsóbban kellett portékájukat adni. A páskaházi egész telkes jobbágyok 2 „karácsony tyúkját” és egy rozsnyói szapu „karácsony zabját” szolgáltattak be, fél házhelyes pedig ennek a felét adta. A 3 sátoros ünnepre tartoztak továbbá őzzel, nyúllal, borjúval, császár- vagy fogolymadarakkal, rigókkal, fenyőmadarakkal. Mivel Ibrányi Ferenc úgy tartotta, hogy kevés volt az „adajuk” és a csetneki hámorok közelében laktak, ezért évi 100 sing vasat rótt még rájuk. A hódoltság peremvidékén előfordult, hogy a lakosság a töröknek is adózni kényszerült. A lökiektől például erre való tekintettel Ibrányi nem szedett be bizonyos földesúri járandóságokat. Gömör város „török aduja” 250 forint volt, „aprólék adó” 70 forint, egy róka, 20 kila búza „császár aduja”, de robotot („lábort”) nem kellett teljesíteniük a törökök részére. A földesúrnak az uradalma területén élő parasztok által megtermelt javakból kilenced járt Nagy Lajos király 1351. évi dekrétuma óta.20 A Szent István király által elrendelt egyházi tizedet a koraújkori földbirtokos nemesek is előszeretettel bérelték, mivel a bérlet ára alacsonyabb volt a ténylegesen befolyt tized értékénél. A dézsmabérlést szabályozó 1548. évi törvények már utalnak ezen a területen a földesurak erőszakos fellépésére, ekkor mondják ki, hogy az egyháziak nem kötelesek a tizedet bérbe adni, illetve a területileg illetékes földesúr előjoga más birtokosokkal szemben a bérlet megkötése.21 A korszakban a dézsma alatt nem csupán a tizedet, hanem a földesúrnak járó 19 Az állóvizek, mocsaras területek fényes levelű, fehér virágú vízinövénye négyágú, szúrós termést hoz, amely a neolitikum óta fontos és kedvelt tápláléka volt a folyók és mocsarak mentén élő embereknek. A súlyom főzve és sütve is ehető, vizsgált korszakunkban is jellemző fogyasztásáról, az úri konyhára is követelt beszolgáltatásáról lásd: Szilágyi, 1997.81—103. Nagy Ferenc véleménye szerint az Ibrányi által említett sulyommennyiséget a földesúr nem tudta felélni, és eladásra gyanakodott, hiszen ekkor az ibrányiak is kereskedtek a különleges íze miatt keresett árucikkel. (Nagy F., 1987. 690 20 Felhő, 1957. 82. 21 Zimányi, 1985.1. 325.
