Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
24 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete Vay Mihály kúriájáért, amely a csere idején még állt. Paszabon hajdan a Szakolyiak udvarháza volt. Kántorjánosi közepén állt Chernelék udvarháza, „ki igen elrothadt, sorvadt lévén”, Ibrányi elhányatta, „nem akarván sok udvarházat tartani”. Tállya városában volt Ibrányi Ferencnek egy kúriája, amelyet anyai nagyapjától örökölt, Dóczy Ferenc ugyanis azt szolgálatáért kapta a Mágóchy uraktól, azok munkácsi főkapitánysága idején. A ház azonban „az régiség mia éppen elromolván, pusztulván, ” Ibrányi 1652—53 folyamán tetemes költségekkel alapjaiból újjáépítette, „új pincéket is ásatván alatta”. Petneházán 1650-ben építtetett új udvarházat, a régi Színyei (Merse)- féle udvarház helyén Ibrányi baromudvara állt akkor csűrös kertjével együtt. „Nagy” Ibrányi Ferencné petneházi háza helyén Péchy Ferenc épített magának házat, melyet 1650-ben szerzett vissza Ibrányi Ferenc. Péchy sok gyermekére hivatkozva kérte, hogy cserélje el vele kiskövesdi birtokrészét és szőleit a házért, amibe Ibrányi bele is egyezett. Szatmár vármegyében kántorjánosi régi udvarházához tartozott veteményeskert, baromudvar, disznóólak, csűröskert, füves kert. Régi gyümölcsöskertjét Ibrányi Ferenc ősei felosztották a növekvő számú jobbágyok között a szilvásokig, meggyesekig. Derzsen „csináltak egy házat” Ibrányi számára a Kántorjánosi felé eső rozsföldön. Zemplén vármegyében Szentesen volt udvarháza majorházzal és pincével együtt, de a Golopyak udvarháza addigra elpusztult, helyén Ibrányi Ferenc veteményes kertje, asztagjai voltak. Golopon Ibrányi Ferenc anyai nagyapja, Dóczy Ferenc kúriája állt, ugyanott Ibrányinak nagy pincéje is volt. Ibrányi algolopi kastélya korábban dédapja, Golopy Gáspár tulajdonát képezte. Felgolopon volt baromudvar, csűrös kert, amelyet sövény vagy árok védett, továbbá majorház és jégverem. Szentes falu végén vendégfogadó állt, amely a régi Golopy urak vendégfogadója volt. Alsó- vagy Kázmérdobszán a pap házát Ibrányi telkén építették fel. A falusi lakosság lakóépületeire is utalt néhány helyen, de csupán azért, hogy a telkek jobb behatárolása érdekében kiindulópontul szolgáljanak. Ibrányt, Felsőgolopot árokkal vették körül. Felsőgolopon zsindelyes házról írtak. Lökön sokan földházban laktak, amikor az Alföldről ide menekült a lakosság.15 Tatay Ferenc löki birtokrészéről „régi löki emberek hitek szerént vallják, azt az szert annyira megeste vált az sok futott nép, hogy ki csak egy ház derekat, ki egy ólat, istállót csinált, mégis benne lakott és Tatai alá adta magát, azonban az ország csendesedvén, csak elrepült róla. [...] Nem egyébért tőit azért az Tatai rész ennyi telek számra, hanem mint futott emberek, az köz páston csináltak holmi kutyullokot, kiben jó, ha némellyik egy holnapig lakott. ” A földesúri bevételek Mindegyik urbárium elengedhetetlen része az uradalom bevételeinek rögzítése. A gazdaságtörténészek a bevételek összetételénél elkülönítik egymástól az úrbéres és regálé eredetű bevételeket az uradalom „gazdasági” bevételeitől, amely utóbbi egyébként részben a majorsági pénzbevételeket jelentette. Az urbáriumban nem jelenik meg az ún. gazdasági bevétel, viszont az úrbéres és regálé bevételeket felsorolják, hiszen az urbárium alapvető célja a földesúr és az uradalom népessége közötti gazdasági kapcsolat szabályozása volt. 15 A fából, nádból, sárból készült házak építése a rétközi településeken elterjedt volt. (Nagy F., 1987. 56.)
