Egy Felső-Magyarországi köznemesi uradalom a XVII. század közepén. Ibrányi Ferenc urbáriuma 1656 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 39. (Nyíregyháza, 2010)
Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete
20 Szirácsik Éva: Egy XVII. századi köznemes birtokai és birtokszemlélete Település és puszta Birtokhányad Telek, ház Ebből puszta Gömör város rész? 80 Páskaháza rész? 21 Ibrányi Ferenc birtokai Szabolcs, Szatmár, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Abaúj és Gömör vármegyékben terültek el. A legtöbb gazdaságot számláló települései elsősorban Szabolcs vármegyében lehettek, megemlítendő itt Ibrány, Keresztút, Lök, de Petneháza is, ám jelentős volt Szatmár vármegyében Kántorjánosi és a Gömör vármegyei Gömör városa. Ellenben Vaja, Kántorjánosi, Felsőgolop puszta telkeinek száma magas volt, és tucatnyi pusztát is összeírtak nem számítva ide Mezőbényét, „ki ím csak nem régen pusztula el az török rablása mia”. Kak pusztulásának is a török volt az oka: „Azonban elpusztulván az faluja az török mia, azolta mind csak úgy áll pusztában mind az falu hellye, s ez malomhelly is. ” Puszták és falvak mellett néhány mezővárost is találunk az Ibrányi-birtokok között: Lök, Nádudvar, Tállya, Tokaj és Gömör. Ibrányi Ferenc életbölcsességéhez hozzátartozott, hogy „senki ... csak emberért örökségét ne cserélje, mert megmarad az örökség, elhal az ember". Fontos volt tehát neki a földterület, s a telek nevét adó vagy azt használó gazdák nevénél több névre alig bukkanunk, így a teljes lakosságot nem ismerhetjük meg. Noha a telkeket az azokat használó jobbágyok után nevezték el, idővel változhatott a telken élők személye, miközben rögzült a korábbi jobbágy neve; a kiscigándi Bállá Imre házában például Bereczk János lakott. A telek neve feledésbe is merülhetett, Pazonyon „az régiség miatt gazdájoknak neveket nem” lehetett tudni. Néha följegyezték, hogy a gazdával együtt gazdálkodott, „egy kenyéren élt” fia vagy veje, illetve „külön kenyéren” éltek fiai.9 Olykor megjegyezték, hogy a gazda „magtalan”, vagyis gyermektelen volt.10 A gazdák származására csak akkor hivatkozott, ha az a földbirtok szempontjából fontos volt. Az Ibrányi birtokrész Derzsen „kilenc egész telekből állott. De miólta oroszok szállották meg, hol áradván, hol apadván, és legközelben, most ez béíráskor, igen megszaporodván Dersen az oroszság, ez kilenc telekből sokból kettőt-kettőt csináltak, az kiből kitelhetett.” Lökre „mikor az tatárjárás vált, az Alföldségh mind felfutván, azok szállották vált igen meg, és ugyan várossá csinálták vólt, de Isten azonban békességet adván, abban kevés maradt, ki-ki hazaoszlott. ” Nádudvaron a jövevények közföldeken telepedtek le. Némely esetben értékes adatokat találhatunk az uradalom népességszámát befolyásoló demográfiai okokról is. Ibrányt például „egynéhány rendbéli rettenetes sűrű döghalál” sújtotta. Az összeírás utal bujdosó jobbágyokra, de a szórványos megjegyzéseket nem tekinthetjük teljesnek. A bagosi Veres Mihály például Debrecenbe szökött, a vajai Sütő Mihálynak pedig „egy fia bújdosóban” volt. Ugyancsak Vajáról Miklósi Ábrahám fiai Debrecenbe szöktek, Barta Gergely pedig Endrédre. A gyürei Kis András fia Gem9 Az egy kenyéren élő gazdák gazdaságai, vagyis a nagycsaládi gazdaság az egymással rokonsági kapcsolatban lévő emberek termelői közösségét jelentette. A kialakulását sok tényezővel magyarázták, több típusa lehetett, de leginkább magyarázó oknak az adott gazdaság relatív földbőségéhez szükséges családi munkaerő biztosítását tarthatjuk ebben a korban. [Szirácsik, 2005. 75—84.) 10 Más uradalmi összeírásokban jóval teljesebb képet kaphatunk a gazdákról és családtagjaikról. (Szirácsik, 2007. 16.)
