Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
orvos nem engedte meg a szállítást. Visszarendelte a tanyára, nehogy behurcolja a járványt a községbe. * Ugyanezen év tavaszán a Tisza legmagasabb áradása alkalmával Dombrád községhez közel, a töltés mintegy 70-80 öl hosszúságban a közepén végig meghasadt, és a külső ol- dala, mintegy fele a töltéstestnek lejjebb süllyedt. Ennek folytán a töltés felső koronáján 1 Vi sukknyi széles hasadás állott elő, amit az a körülmény idézett elő, hogy a töltés külső fele az előbb jelzett hosszúságban egy Holt-Tiszának nevezett régi folyammederre esett, mely tavaszonként vízzel telt medrének földje engedett a reá nehézkedő töltésrésznek, s ez okozta a töltéscsuszamlást, ami igen könnyen nagy katasztrófát idézhetett volna elő. Ami kényelmesen kikerülhető lett volna, ha a töltést pár öllel beljebb, teljesen a meder partjára építik, amihez mindössze is kevesebb pedantériára, és több lelkiismeretre lett volna szükség. Szóval a veszély megvolt, oda nemcsak mérnökök és földmunkások, hanem szolgabíró is kellett. Az pedig a járásbeli ifj. Bónis Sámuel, [aki] véletlenül Borsod megyében távol lévén, mint legközelebbi szolgabíró, én lettem oda kiküldve, és egy csúnya, viharos, havas, esős és pár szép nap alatt a két járásból összegyűjtött 4 ezernyi munkaerővel sikerült a töltést úgy kifoldani, mégpedig nem 70-80, hanem 150 öl hosszúságban, hogy ott többé nem kellett veszélytől tartani. A csaknem egészen új, 50 forintos bekecsem annyira tönkreázott, hogy azt bizony több télen nem használhattam. De úgy a Tisza Társulat közgyűlésétől, valamint Tisza Kálmántól mint belügyminisztertől kaptam olyan dicsérő okleveleket a munkálat vezetése körül tanúsított kiváló ügybuzgóságomért, hogy nagyobb örömet szerzett nekem, mint az a 300 forint, mellyel jutalomképpen ajándékozott meg a társulat. Pedig az utóbbira nagyobb szükségem volt, mert az iszonyú süppedékes út, melyen Kemecsétől a réteken keresztül Dombrádra vergődtem, lovaimat úgy tönkretette, hogy kénytelen voltam helyettük másokat szerezni. 1877.év Ezen sok tekintetben emlékezetes év március havában több, másutt lakó apró birtokosok fordultak hozzám, mint a közbirtokosság képviselőjéhez avégett, hogy a kemecsei kisebb királyi haszonvételekből [regálékból] őket illető hányadot vásárolnám meg. Ezúton megvettem az idős és ifjú Budaházy József, Budaházy Sándor és Szász Mihályné halászi lakosok, továbbá Pethő Antal és Julianna, Bige Istvánná Borbély Juliánná, Vadicska Ferenc és Répássy István kemecsei lakosok regáleilletőségeit. * A külső tagos birtokomat bérbeadtam Borbély Gáspár sógoromnak 750 forint évi bérért. Ezen év január 1-től 1879. év december 31-ig folyó három évre, köteles lévén a Nyírvíz szabályozásának költségeit is fizetni. * E füzet 40. lapján említve volt, hogy Piroska leányomnak Mezőssy Gusztáv rokonunk komoly célból udvarolt, amibe szülei is bele látszottak nyugodva lenni, amennyiben napnap mellett seregestül látogattak bennünket, egész vendégfogadónak tekintették házamat. Az anyja azonban alattomban addig intrikált, míg sikerült neki fiát Balkányban egy Koczok Zsuzsika nevű, szintén elég csinos, de egyszermind gazdag leánnyal összehozni. A fia vonakodott a Koczok-leányt elvenni, de az anyja idő előtt nyilvánosságra hozta, és 94
