Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

kádakban is tartogatták a bort, mert eladni sem lehetett. Boldog volt, aki felébe szerezhetett hordót olyformán, hogy amiért egy hordót kapott, azért megtöltött egy hasonló hordót az eladónak. Én magam kétszer félbehagytam a szüretelést hordó nemléte miatt. Elmentem a Hegyaljára, Tokajt, Keresztúrt, Kisfaludot összejártam, úgy bírtam öt darab ócska hordót

3-4 forintjával darabját szerezni, míg egy hordó bort nem lehetett már 2 forintért sem eladni. Egy csúnya, Pásztor Péter nevű jómódú parasztgazda panaszolta, hogy egyholdas szőlőjéről már 15 hordó bort szűrt, de még egyharmada szedetlen van. O több hordót nem vesz, hanem naponként megszed 5 hordó szőlőt, és azt a halászi, ibrányi tanyákra másnap elszállítja, ott azután eladogatja gabona, búza, tengeri, káposzta, [kenderjszösz satöbbiért. Mindegy, bármit adnak érte, csak szőlőt ne adjanak. így azután még két hétig szüretelt, így volt az más községekben is. Egy ófehértói ember sajnálta a jó érett szőlőjét a tövén hagyni, hordót pedig már teljességgel nem tudott hol venni, tehát úgy segített magán, hogy a falubeli legjobb ivókat meghívta magához napszámra, olcsó juhhúsos tokánnyal megvendégelte, és egész nap sert ivott velük. Ez így ment napról napra mindaddig, míg annyi hordót ürítettek ki, amennyire még szüksége volt, hogy hátralévő termését leszüretelhesse.

Az én borom egy része is csömöszölő kádakban volt a borházban, és éppen azon töprengtem, hogy hol vehetnék még vagy három hordót, amidőn behajtott nálam [!] Kömerling János unokatestvérem béres gazdája Bércéiről ura levelével, melyben írja, hogy a küldött 15 forintért szerezzek neki 3 hordó bort, és ha netalán kevés lenne a pénz, pótoljam ki, majd alkalmilag megfizeti. Én rögtön kimentem velük az ökrös szekerükön, ^3 mellyel jöttek a szőlőbe, és a hozott három hordót megtöltvén a kádból még egy hordóval a magaméból hozzátétettem. A cselédjeit jól tartván útnak eresztettem azzal az értesítéssel, hogy ha netalán még kellene az atyámfiának bor, 15 forintjával 4 hordóját, szívesen adok többet is. Harmadnap korán reggel megint megérkezett a gazda két nagyobb hordóval, melyek 4 gönci hordónál valamivel többre menvén, újból megtöltötte, így sikerült nyolc hordó bort elsikkasztanom. De még megmaradt 24, amit nem elég tágas pincémben három sorjával tudtam csak beszorítani. Szóval 1868-ban nálunk a kutya is bort ihatott volna, ha kellett volna neki. Az azonban bizonyos, hogy egy koldust sem engedett az én jólelkű feleségem úgy elmenni, hogy a kenyér vagy leginkább tányér étel után egy-egy pohár bort ne kapjon. Öreg szomszédom, Nagy Péter pedig jó sor boroshordóit a tornácán engedte kiforrni, az iskolás gyerekeket az utcáról behívta és nádcsöveket adott kezükbe, s úgy bíztatta a must fogyasztására. Lelkűkre kötvén, hogy öreg korukban is emlékezzenek meg reá, hogy 1868-ban annyi bor volt, hogy berúgva jártak az iskolába.

*

Ezen évi november hó 20-án meghalt legidősb [!] testvérem, Krasznay Katalin, férjezett Kriston Ignácné Nagykárolyban, tüdőszélhűdésben 50 éves korában. Maradtak három kiskorú gyermekei, úm. Miklós 15, Gábor 13 és Erzsébet 11 évesek. Temetésére kocsin mentem el Nagykállóból. Megyery Gábor vármegyei pénztámokot, kinek nője Kriston Ignácnak nővére volt, magammal vivén. Káliéból csak délután indulván ki, a rendkívüli sötétség miatt kénytelenek voltunk Vállajon meghálni, hol az emeleten lévő szobánk alatt közvetlen a nagyivó szoba lévén, az oda sereglett, legalábbis 200 főnyi svábok pedig már megérkezésünkkor is a torkuk szakadtából gajdolt lendlevist [sváb dalokat] éjfélig folyton ismételvén, addig lehetetlen volt aludnunk. S így reggel jó későn utaztunk tovább. A temetés utáni napon a már akkor beteges (hektikás)73 sógorunkkal tanácskozván, elha73 A tuberkulózis legelterjedtebb, legagresszívebb jelentkezési formája.

70