Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
mindenható miniszterének, Bismarcknak alattomos munkálkodása, aki a német egységet Ausztriára is ki szerette volna teijeszteni, és ahhoz már magában Bécsben is sok híveket szerzett. Éppen ez indította az osztrákot arra, hogy a magyarokkal kibéküljön, és avégett kezdette meg az arra kellő előmunkálatokat, melyek még ez évben az országos képviselők megválasztásáig haladtak elő.59 * A családi életünkben semmi emlékezetre méltó esemény nem adta elő magát ezen évben. Éldegéltünk napról napra. Munkálkodtunk szorgalmasan. Gyönyörködtünk gyermekeink növekedésében. A két nagyobb már a falusi iskolába járván, azok jól tanulásával is szereztek örömet nekünk. A kisfiú még ugyancsak hangosan tudta követelni a csirkepecsenyét, verte a székjéhez erősített kis asztalát öklével és kiabálta, hogy: Comb kell kezembe mamám! Ami a nagyobbaknak sok örömet és mulatságot okozott, bennünket meg boldoggá tett az ő életrevalósága. Gazdálkodási ügyeink is jól állottak, jó termésünk volt mindenből, szóval termett búzánk, borunk. Egészségünk állandóul jó volt. Anyósomnak maga és férje után özvegyi jogon haszonélvezett Bodó László örököseit illető birtok együtt 180 holdra terjedő birtoka kívánságához képest a határnak az új temetők és cespitálisoktól [átengedettektől] a szőlőkig terjedő azon részén adatott ki, mely még néhány évtizeddel előbb erdőség volt, és Csere néven volt ismeretes. Sőt az utolsónak fent állott erdőrészek csakis a tagosítás elől irtattak ki tulajdonosaik által. Erre a birtokra még 1864 elején került egy Elefánt nevű idegen zsidó, aki abban elég ügyességgel kezelt gazdaságot rendezett, egyharmadát bevetette előző ősszel gabonával, és igen szép aratásnak nézett elébe, sőt azt már nagy részben el is végezte. Az azon évi haszonbér második fele részét anyósomnak ki is fizette, amidőn egészen váratlanul feleségestül együtt egy éjjel elszökött, cselédségét, házi bútorait hátrahagyta. Csupán két jó lovát szekerestül vitte magával, hihetőleg azon menekült. Másnap már keresték a csendőrök, akik előadták, hogy azelőtt 10 évvel az akkori karászi görög katolikus lelkészt, aki pénzes ember hírében állott, ismeretlen tettesek meggyilkolták és kirabolták. Az elszökött bérlőről kisült, hogy a rablást - más két társaival — ő követte el, aki akkor, még mint fiatal nőtlen ember, a karászi szeszgyárban szeszfőző volt. Azóta pedig külföldön kóborolt, s ott vette fel az Elefánt nevet az addig használt ^ Berger helyett. Itteni megtelepedését és kilétét névtelen levél útján árulták el, de elég ügyes volt újból megelőzni elfogatását. Mi történt tovább vele, sohase tudtuk meg. Hanem anyósom azon álürügy alatt, hogy a haszonbérrel adósa maradt, őszi vetéseit elfoglalta, ingóságait pedig a rablás által érdekeltek javára lefoglalták. Tavaszi veteményei pedig felesek lévén, szintén a földtulajdonost illették. így anyósomnak igen nagy nyeresége volt bérlője eltűnéséből. Annyival inkább, mivel különösen őszi veteményekben rendkívül dús termést nyert, melyeknek kezelése bizony egészben az én nyakamba szakadt, mit anyósom azzal kívánt meghálálni, hogy feleségemet 25 köböl gabonával megajándékozta, hogy annak árából vegyen magának egy szép bundát. Akkor lett szegénynek először bundája. Minthogy annak posztója sötétzöld, prémezete fejér volt, s ahhoz a veres színt mindég élénk, piros arca képezte, elneveztük őt nemzeti színű menyecskének. 59 Ferenc József 1865. szeptember 17-én összehívta a magyar országgyűlést. A választásokat november 10. és december 11. között az 1848. évi V. törvénycikk alapján tartották. Az uralkodó december 14-én nyitotta meg az országgyűlést, amelynek az volt a feladata, hogy kidolgozza a király és a magyar nemzet megegyezésének feltételeit, hogy utána sor kerülhessen a koronázásra. 60
