Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
kisebb nemesi birtokot vásárolt, és lakást épített. Sámuel kis birtoka mellett szőlőtelepítéssel foglalkozott, és fiára egy terjedelmesebb szőlőt és gyümölcsöst hagyott, melynek minden tő szőlőjét és gyümölcsfáját saját kezűleg plántálta. Felesége Szitha Erzsébet volt. Volt egy Mári nevű nővére, de az leánykorában elhalt. 1848-ban júniusban beálltunk együtt a 10. honvéd zászlóaljhoz, melynek minden csatáiban részt vett, és csak a Lúgosnál - Kmetty tábornok alatt vívott utolsó csata után - hazafelé bujdosván, Nagyváradon letartóztattatott. De tífuszba esvén, egy hónapig volt bajtársa, Bakacs Sándor atyja házánál, egy hónapig feküdt, honnét felgyógyulása után sikerült neki hazajutni, és miután én egy komáromi panischéval315 láttam el, háboríthatatlanul hon maradhatott. Nővéremmel 1852. október 4-én kelt össze. Született négy fiuk. Az első Barna, meghalt féléves korában. Második fiuk Sándor, 1911. évi december hó 14-én halt meg 57 éves korában, mint nyugalmazott kerületi táblabiró, akinek 15 évvel elhalt nejétől, Marschalkó Arankától született Sándor nevű fia most mint dr. juris [jogászdoktor] és szabadságolt állomásbeli hadnagy az általános mozgósítás folytán behíjva [!] lévén nagyatyja temetésén jelen nem lehetett. Aranka nevű leánya dr. Mikecz Miklósné, harmadik fia Endre, 55 éves agglegény, a Tisza Társulat pénztámoka. A negyedik fia Gáspár. Az előbbi után 21 évvel született, és egyéves korában halt el. Annyit kívánok még megjegyezni, hogy én vele 1835-ben találkoztam először, amidőn Szatmár megye Ököritó községből, hol akkor laktunk, Kemecsén elhalt anyai nagybátyám, marusi Olasz Mihály megyei főügyész temetésére szüleimmel jővén. Annyira megkedveltük egymást, hogy 1837-ben Kemecsére költözvén, s vallásunk különböző volta miatt együtt nem iskolázhatván, folyton levelezésben állottunk egymással. Sőt az 1863-ban bejött tagosítás alkalmával nem azért, hogy neje testvérem volt, hanem inkább azon okból, hogy mindég egymással együtt lehessünk, birtokocskánkat is együtt kértük kiadatni. Szóval egész haláláig mindvégig elválhatlan [!] barátok voltunk. A baráti viszony köztünk 80. évében fejeződött be az ő halálával, nyugodjanak békében porai!!! * Ifj. Mezey Gyula unokám nem ment Boszniába, hanem folyó hó 17-én de. féltíz órakor Kemecse alatt vonult el ütegével és tüzér bajtársaival Galícia felé. Ugyanis e hó 14-ről írt nekem az anyja egy levelet, melyet azonban én csak 17-én a féltízes vonatról kaptam meg. Mely Gyuszi egy képeslapot adott le egy vasútinak, aki azt délben hozta be hozzám, s abban búcsúzik tőlem azzal, hogy mennek egy revangeot [visszavágást] adni a muszkáknak Világosért. S így nem mehettem ki, hogy találkozzam vele. Azóta már Lengyelországban adhatja a revengeot [!]. * Augusztus 15-én a szerbek 30 ezeren [!] átszálltak a Drina déli részén, és támadást intéztek Mosztár felé, honnét Potiorek tábornok megfelelő erővel Plevj eig elébük nyomulván, kétna- pi csata után teljesen megverte, és utánuk eredvén a novibazári szandzsákságot megszállta, s így a montenegróbeli egyesülésüket megszüntette. Ugyanakkor a mieink Zimonynál átmenvén a Száván a Belgrádnál lévő szerbeket a Duna mentén Dél felé szorította. Ezen győzelmekkel a szerbeket minden oldalról a közlekedéstől elzárván, a további offenzívákat beszüntette, és az ottani sereg egy részét a muszkák ellen leendő operálás végett Galícia felé szállította, ahol ugyanezen hó 23-tól háromnapi véres csatákban a Galícia és Bukovina keleti határait ostromló kétszázezemyi orosz sereget Krasznik nevű orosz-lengyelországi városnál teljesen megvervén, Lublinon át Varsó felé üldözte. Több ezer foglyokat, ágyúkat 315 Komáromi panische - komáromi menlevél. A fegyvert Komáromban letevők számára kiállított, bán- tatlanságot biztosító bizonyítvány. 380
