Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
választattak meg. Továbbá a Dobos László szolgabíró helyére és a nyírbaktai új szolgabírói állásra Gergelyffy Endre és Tompos Endre szintén felkiáltással lettek beválasztva. Ezen választások a Szunyoghén kívül elég szerencséseknek mondhatók. Véleményem szerint Somlyódy János ligetaljai főszolgabírót kellett volna oda átjuttatni, aki néhány év előtt a szintén újból alakult járást nemcsak ügyesen berendezte, hanem mondhatni szinte járási szolgabírói hivatallá emelte. * Június 5. Az ország gyűlésén már majdnem egy év óta semminémű pozitív kérdésben döntő határozatok nem hozhatók. Justh Gyula és pártja kijelentették, hogy mindaddig, míg az általuk célul kitűzött általános és titkos választás joga az országgyűlés által törvénnyé nem emeltetik, semminemű más kérdés tárgyalását meg nem engedik, azt mindenkor a készen álló technikai obstrukcióval megakadályozzák. Napirend előtti felszólamlásokkal elfoglalják a gyűlés idejét, majd egyesek részéről szabadságidő engedélyezése iránti kérvényeket nyújtanak be, melyek tárgyában 20 képviselő aláírásával szavazat elrendelését kémek. A szavazás elől kivonulnak, ami által a jelenlévők számát határozatképtelenségig szállítják le, és emiatt a további működést megakasztják. Szóval mindent elkövetnek, hogy az országgyűlést az ő egyedüli programjuk tárgyalására kény- ^ szerítsék, miáltal az országgyűlés működését teljesen meddőségre kárhoztatják. Mely - az országra nézve annyira káros - reakció ellen küzdeni Héderváry miniszterelnök megunván, lemondását beadta. Ami hosszabb tanácskozás után elfogadtatván, helyébe Lukács László pénzügyminiszter neveztetett ki miniszterelnökül, akit az ellenzék Justh-párti része kezdetben elnézőleg fogadott. Mit igyekezett arra felhasználni, hogy az ellenzékkel a választójog kiterjesztése tárgyában megegyezésre juthasson, ami azonban a Justh Gyula merev álláspontja miatt létre nem jöhetett. Attól fogva a ház elnökei ellen foglaltak állást, annak előterjesztését meg nem hallgatták, figyelmeztetéseit kigúnyolták, lezajongták. Minek folytán előbb Berzeviczy, majd a helyére megválasztott Návay Lajos köszönt le a ház elnökségéről. Akkor Tisza Istvánt választották meg házelnökül, aki ellen már a szo- ciálistákat is mozgósították, akik június 3-án már utcai harcot vívtak. Kénytelen volt a kormány a rendőrség segélyére katonaságot is alkalmazni. A több ezerre menő tömeg csak akkor oszlott széjjel, amidőn közülök 6-7 elhalt, és mintegy 180 sebesült. Egy rendőrt is lelőttek. Többen sebesültek úgy a rendőrök, mint a katonaság részéről, és háromszázon felül elfogtak és letartóztattak. Másnapra a környékről is berendelt csendőrök és katonák által a város ostromállapotba helyeztetvén, az országgyűlésen Tisza István gróf- házelnök - a napirend előtti felszólalásokat meg nem engedte, hanem azonnal a katonai törvényjavaslatot tűzte ki tárgyalásra. Minek megakadályozására a Justh-párt óriási zajongást kezdett. Ordítottak, tomboltak, a padokat verték, Tisza hagyta őket tombolni, és azalatt a katonai javaslatokat teljesen megszavaztatta a kormánypárttal, valamint a katonai bíráskodást is. Azonkívül meg lett határozva a paralel [párhuzamos] gyűlés is, és annak megnyitását du. 4 órára kitűzvén, az ülést bezárta. Amikor is a függetlenségiek ámulva hallották, hogy amiért hónapokig küzdöttek, az az ő idétlen zajongásuk alatt törvénnyé vált. Erre tanácskozásokat tartván, másnap azzal az elhatározással mentek a gyűlésre, hogy a tegnapi eljárást megsemmisítsék, az ellen óvást emeljenek. De másrészről a kormány is készen várta az ellenzékiek reakcióját, és amidőn azok most már nemcsak ordítoztak, tomboltak, hanem mindennemű sípokkal, tűzoltó, pereces trombitákkal is fülsiketítő lármát indítottak, hogy az elnök szóhoz se juthasson, erre Pavlik és Bereczky rendőrfelügyelők vezetése alatt egy nagy csoport rendőr bevonult az Országházba, és az elnök által összeíratott sípoló 354
