Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
önként kivonulni vonakodott, a bombázást meg is kezdette. Az őrség a hadihajók nagy kaliberű290 ágyúinak megfelelő erőivel nem rendelkezvén, a várból és városból kihúzódott, és a várostól néhány kilométernyi távolságra szállott táborba. Az olaszok pedig Tripoliszt elfoglalták, és ezzel egyidejűleg a tartománynak Benghazi, Barka és több tengerparti városait is hatalmukba ejtették. Mire a törökök a többi európai hatalmasságokhoz folyamodtak, akik azonban lehet, hogy az Olaszország akciójáról már előre értesülve lévén nem szándékoztak diplomatikai [!] úton akadályozni a foglalást, ellenben azt tanácsolták Törökországnak, hogy békés úton engedjék át Tripoliszt Olaszországnak, mely azt kereskedelmileg úgyis dominálja [uralja], nekiek pedig megvédeni úgysincs módjukban, amennyiben azt csak az olasznak megfelelő tengeri haderővel tehetnék. Szárazföldi közlekedésük ahhoz már régen nincsen, de még az ott lévő törökök száma [is] oly csekély, hogy azzal a tartomány meg nem védhető. A törökök azonban fennhatósági jogukról lemondani nem akarnak, s így Tripolisz egy nagyobb terjedelmű háború okává fejlődhet, mert az olaszoknak módjukban van a Balkánban örökös lázongásban élő albánoknak segélyt nyújtani, s így Törökországot más oldalról is megtámadni. Olaszországnak pedig Tripoliszra szüksége van, hogy oda lakosságának feleslegét kitelepíthesse, mint azt a spanyolok, franciák, angolok, németek, hollandiak [!] teszik, akik e céljuknak megfelelő telepeket rendeztek Afrikában, hová népességük feleslegét kitelepítgetik. * November hó elején egészen váratlanul felmerült az eset, hogy a nálam lakó unokám, Laskay Endre át lett helyezve a mándoki szolgabírói hivatalhoz írnoknak. Helyesebben ki lett cserélve a mándokival azon oknál fogva, mivel a mándoki az ott székelő gróf For- gách Lászlónénak haragját magára vonta, akit azért a főispán a grófné kérelmére onnét elhelyezni kívánt. És minthogy az én rossz természetű unokám a főszolgabírájával nemigen jó viszonyban volt, szívesen belenyugodott, hogy a csere megtörténjen. így folyó hó 27-én végleg elköltözik. Én pedig özv. Tóth Illésné született Czine Mária nyíregyházi lakost megfogadtam házvezetőnőmnek havi 30 korona fizetésre, aki azután december 1-jén be is vonult a házamhoz, és a vezetést átvette. Ezzel a háztartásom újból visszatért az előbbeni, több mint három év előtti állapotra, hogy ti. egy pénzért fogadott gondviselőre kell magamat s háztartásomat bízni. Már 10 év előtt elhalt Piroska leányom cselédjét, helyesebben fiait 30 évi kitartás után szárnyaikra bocsájtottam, amennyiben a kisebbik fia, a sokat hányatott Sándor éppen e hó 1-én Kisvárdán aljegyzővé egyhangúlag megválasztatott. Az igaz, hogy csak 1500 korona évi fizetésre, de hát abból egy magán nőtlen ember szerényen megélhet, és ami fő, azzal nyugdíjjogosultságba lépett. * December hó 5-én estére táviratilag meghívást kaptam Mikecz Miklós rokonomhoz másnapra, névnapi ebédre, ahová a reggeli 8 óra 49 perces vonattal bemenvén Nyíregyházára, ott már együtt találtam Matolay Etele 48-as honvéd kapitányt és Bajusz József főhadnagyot Sátoraljaújhelyből, és Borbély Gáspár sógoromat, hadnagy bajtársunkat. így — a házigazdánkat, ki szintén már 74 éves - öten együtt 406 évet számítottunk, amennyibe Matolay 87, Bajusz 83, Borbély 83, én 81 évesek vagyunk. Az egész napon a sűrven váltakozó rokon és jó barát vendégekkel délutáni 6 óráig kedélyesen elmulattunk. Sőt egy ezen alkalomra előrendelt fényképésszel igen sikerültnek látszó felvételt is eszközöltettünk magunkról. Megjegyzem még, hogy Matolay, Bajusz és én még mindég magyar mhát viselünk, és azt halálunk órájáig viselni szándékozunk. 290 A kaliber az ágyúcső belső, illetve a lövedék külső átmérője. 347
