Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

engedély iránti kérvényünk eredményes megoldását. Mely leginkább a földmívelési minisztériumtól függ, ahol Mezőssy Béla államtitkár.

*

Az előző lapon jelzett rendkívüli szárazság kitartott egész folyó hó 22-ig, amidőn is délután 4-5 óra között egy jó óráig tartó, elég sűrű eső esett, utána pedig lassan csepergett egész esteli 9 óráig, ami a már teljesen veszni indult veteményeket mondhatni új életre hozta. A hernyó lehet, hogy szintén a rendkívüli száraz forróság miatt elbugózván [!], a még sorba nem jött meggy- és kajszibarackfák termései megmaradtak, és a kedvezővé alakult időjárás azokat is felüdítette. Ha tehát téli gyümölcsünk, mint alma, körte és szilvából főzendő lekvár nem lett is, legalább kevés cseresznye, több meggy és kajszibarack befő- zöttekkel elláthatjuk magunkat a különben gyümölcs nélküli télre. Szőlőtermésünk azonban változatlanul jól áll, és az őszi veteményünkben okozott károk is még elviselhetők. Szerencsénk, hogy a 21-iki esővel jég nem jött, ami pedig az ország minden részén nagy károkat okozott.

*

Az országgyűlésen - dacára mindenféle nemzetiségűek örökös gáncsoskodásainak - a ^ Függetlenjségi] Párt és a hozzá csatlakozott szabadelvű és néppártból alakult coalitió [koalíció] által az általuk felállított programban foglalt, nemzeti önállóságra való alkotások szép sikerrel haladnak előre, sőt, amennyiben a már tényleg életbe léptetett új iskolai törvényeknek a más nemzetiségűekre is kiható áldásait a német és oláh nyelvű népek is élvezni és elismerni kezdik. Ezek között egy új áramlat indult meg, melynek élén mindkét nemzetiségnek úgy egyházi, mint világi előkelőségeik állanak, akiknek a magyar nemzet iránt kifejezett testvéri szeretetük úgy a szász, mint az oláh izgatok alól kirántotta a talajt, és azokat hallgatásra szorította. így most már csak a horvátokkal és a csehekkel szomszédos, és azok által bujtogatott északnyugati tótok próbálgatják még emelgetni szárnyaikat, kik, ha egynéhány - mintegy 14-16 - leginkább zsidó vagy kikeresztelkedett zsidó képviselő feltűnési vágyból csatlakozván, és magukat balpártiaknak nevezvén izgágálkodnak az üléseken. Reánk nézve az a bosszantó, hogy ezek között a hitehagyott magyarok között két Szabolcs megyei képviselő is van, úm. Uray Miklós nyírbátori és Pilissy István Szatmár megye krassói képviselők. Azt hiszem ezek ezzel be is végezték honatyai pályafutásukat.

*

Június hó 29-én a reggeli fél nyolcas vonattal megérkezett Sándor fiam, aki Egerbe 1-ső gimnáziumi osztályban tanuló László nevű fiát nagy vakációra hazavivén Szilágysomlyóra, kiszállt itt, hogy névnapomat nálam s velem tölthesse. Ugyanazon vonattal érkezett Borbély Gáspár sógorom Sándor fiával és Aranka unokámmal, míg Endre fia pedig Várda felől érkezvén, az egész napot együtt töltöttük. Eljött Erzsi leányom is Pazonyból családostul. Délfelé érkeztek a falubeli rokonok és jóbarátok, kiket villásfrüstökkel fogadván, arra a borocskán kívül még 22 üveg sört is elfogyasztottak. Délután a nők jöttek kávéra, uzsonnára. Elég számosán úgy, hogy rajtunk, háziakon kívül összesen 62-en voltak a vendégek, és esteli fél nyolcig elég kedélyesen elmulattunk, amikor a Nyíregyháza felé menők a vonathoz, a pazonyiak kocsin, a többiek gyalog hazaoszlottak. Azután magunk maradván Sándor fiammal, az ő viszonyairól is beszélgethettünk. Miből kifolyólag megnyugvással vettem tudomásul, hogy eltekintve attól, hogy a bíráskodási köréhez tartozó óriási terjedelmű (72 község) járás ügyeinek vezetéséhez megkívántató munkálkodások rendkívüli szorgalmat igényelnek, egyébként úgy a megélhetési viszonyok, mint a családi jólét és házi béke háborítatlanul kedvezően állanak. Sőt, amint Ugrón Gábor képviselőjüktől értesült, a VII-ik

296