Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
méltóságot, Mezőssy Béla földmívelési államtitkárnak pedig a Lipót-rend középkeresztjét ajándékozta. Sőt ezeken kívül még a nagy horderejű munkálatokban részt vett miniszteri osztálytanácsosokat is megfelelő kitüntetésben részesítette, úgy magyar, mint osztrák részről is. * A múlt hó 18-20-án megjelent a lapokban a törvénykezési tisztviselők tömeges előléptetése, és az előléptetettek névsora. Ugyanis a kormány a törvénykezési tisztviselők javára megígért fizetésemelést oly módon léptette életbe, hogy az addig VIII. fizetési fokozatot élvezők közül 578-at - eddigi rangjuk és állásuk megtartása mellett - a VII. fizetési osztályba emelte, 635-öt pedig albírói, ügyészi állásokból törvényszéki bírói, járásbírói, ügyészi rangba emeléssel a IX-ikböl a VIII-ba léptettek elő. Távolról sem hittem, hogy az én Sándor fiam - aki az ország legkiterjedtebb (72 község) és így nemzetiségi tekintetben is a legnehezebben kormányozható - szilágysomlyói járása élén vasszorgalommal működik, az első, ti. a VII. fizetési osztályba emeltek sorozatába ne jutott volna. Hát biz’ ő még ez alkalommal nem jutott ahhoz a szerencséhez. Mégpedig amint legutóbbi levelében írta, azon okon, mivel a legutolsó az e sorozatba jutottak között 1906. április 25-én lett albíróból járási, illetve törvényszéki bíróvá kinevezve, míg őt ez az előmenetel csak azon évi szeptember hó 29-én érte. Amidőn ti. egyenesen vezető járásbírónak lett Somlyóra kinevezve, s így - mint hja - 25-tel hátramaradt. Reményű azonban, hogy további előléptetések, halálozások és nyugdíjba lépések folytán pár hó alatt bejut a VII-ik sorozatba. Az bosszantja csak ebben a hátramaradásban, hogy olyanok jutottak be számosán, akik nem is vezető, csak másodjárásbírák, vagy akik mint hivatalvezetésre nem alkalmasak, s mint lógós törvényszéki bírák szerénykednek egyik-másik törvényszéknél. Szóval ez az előléptetési rendszer méltán neveztetik szamárlétrának. Vigasztalásul a tegnapi vonattal küldtem neki a közeli Húsvét ünnepére egy hordó jó bort. * Április hó 11-én délutáni 5 órakor esküdtek örök hűséget Laskay Endre unokám Délczegh Boriskával, kiről már e füzet 19. és 23. lapjain bővebben megemlékeztem. A lakodalom bár csak a közvetlenebb rokonok meghívásával tartatott meg, azért elég népes volt. A jelen voltak száma 30 körül volt, és elég jó mulatás, sőt tánc mellett éjfél utáni 3 óráig kitartott, amikor is az új pár nászúira indult az én vendég hálószobáim felé. Másnap reggel az új asszony átvette a gazdasszonyságot a házvezetőnőtől, és az két és egyharmad évi hűséges szolgálat után elutazott hazájába, Gyulaházára. Az új menyecske pedig megfozette az első próbaebédet, amely igen jól sikerült. * Április 7-én volt egy megyebizottmányi tagnak pótválasztása. Ugyanis Mikecz Miklós- a virilis megyebizottmányi tagok közt éppen utolsó lévén a lajstrom megállapításánál- kimaradt, s így tagsági jogát elvesztette. Megkísérlette a rendes választásnál a kisorsolt Géczy Ádámmal szemben beválasztatni magát, de nem sikerült. Akkor az öccse, Mikecz Pál, aki a saját birtokán kívül a bátyja és Kriston Miklós birtokaiban is mint utóbbiak bérlője gazdálkodik, és okleveles gazdász lévén, kétszeresen számított adójával virilisnek bejutott, eddigi választott bizottmányi tagságáról lemondott, és ennek a helyére lett Miklós bátyja egyhangúlag megválasztva. A választási elnök én voltam. Eszerint most Kemecsén öten vagyunk megyebizottmányi tagok. Úgyis mint én, Borbély Gáspár, Géczy Ádám, Mikecz Miklós és Pál. 292
