Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
1 867-et követően mintegy három évtizedre elcsitultak a sorsválasztó országos politikai viharok. Krasznay Péter élete is inkább a regionális és lokális kötődésű események forgatagában, járási szolgabíró-gondok és főszolgabírói hiúságok között zajlott. Legfeljebb családja jövőjének eligazítása körül forgott. Férjhez adta lányait, kiházasította fiát, örvendezett unokáinak és zsörtölődött, ha — gyermekei, unokái közül — valamelyikük az ő morális értékrendje vagy elvárása ellen vétett. Közben rendíthetetlen hűséggel ápolta a negyvennyolcas honvédek emlékét, hangoztatta Rakovszky Sámuel hősiességét, bátyjának, a Nyíregyháza polgármesterévé megválasztott Krasznay Gábornak a felülmúlhatatlan bölcsességét és tehetségét. Mélyült negyvennyolc iránti nosztalgiája és felerősödött a Kossuth Lajos istenítő elfogultsága. Higgadtságát, a köznapi léttel való megbékélését, szelíd, gyakran magyarázkodó antiszemitizmusát, nemzetiségiekkel kapcsolatos indulatát, az ország szuverenitását csorbító 67-es kiegyezési törvénnyel kapcsolatban növekvő elégedetlenségét a századforduló idehaza és a nagyvilágban gyorsan éleződő ellentéthalmaza azonban bosszús türelmetlenséggé fokozta. Talán nem véletlen, hogy az orosz—török háborút követően, a balkáni kereszténység védelmét világpolitikai kötelességének deklaráló cári despotizmus egymásra talált a Németországon revansot venni szándékozó Franciaország törekvésével. Andrássy Gyula külpolitikai fordulatát követően - az ortodox egyházszervezet közreműködésével — mind az orosz, mind a francia hatalom érdekeltté vált abban, hogy a magyarországi nemzetiségi konfliktusok szításával gyengítse Németország szövetségesét, Magyarországon keresztül pedig az Osztrák—Magyar Monarchiát. Ebből a franciák által is támogatott pánszláv törekvésből az osztrák diplomácia jószerével semmit nem akart észlelni. A magyar belpolitika irányítói is csak annyit, hogy aktivizálták magukat a választásokon a nemzetiségiek, és 10—1 2 képviselőt bejuttattak a parlamentbe. Ezek a mentelmi joguk birtokában különösen éles hangú retorikájukkal borzolták a magyar képviselők és kormánytagok idegeit. Az így gerjesztett durva polémiák — az országos sajtó lenyomataként — Krasznay Péter naplójában is befészkelték magukat. A nyugalmából és mértéktartásából kiforgatott magyar parlamenti életet egyre inkább kikezdte Krasznay Péter türelmét is. A Balkán ürügyén kiéleződő orosz cári és osztrák császári ellentétek miatt a Kárpátmedencében is totalitásra törekvő pánszlávizmustól is szított etnikai, nemzetiségi és ortodox görögkeleti vallási ellentétet tovább bonyolította — a Krasznay Péter járásában található Tiszaeszláron vízbefojtott, vagy magát vízbeölő, esetleg véletlenül vízbefulladt — Solymosi Eszter halála. Krasznay szerint a vérvád józan ésszel felfoghatatlan és képtelen volta mellett is kölcsönösen félreérthető és felelőtlen volt mindkét fél magyarázat-keresése. A zsidók a gyilkos megtalálásának sürgetése helyett kétszínűséggel úsztatták le a Tiszán egy középkorú nő könnyen felismerhető hulláját, Solymosi Eszter holttesteként tűntetve fel a nyomozó hatóság előtt. Ezzel inkább felerősítették a sakterjelöltjük és templomszolgájuk elleni vádat, semmint eloszlatták volna a gyanút. Krasznay pedig belekapaszkodva a hulla- úsztatásba, naplójegyzetében elfogadta a lelket borzongató vérvádat, táplálva és erősítve ezzel saját korának és az utókornak az antiszemitizmusát. Tekintélyalapú magyarázatának hihetőbbé tételére még a regnáló pápa csalhatatlanságról tett nyilatkozatát is segítségül hívta. Kossuth tetemének „hazatérése” elbizakodottá tette a hazai nacionalisták retorikáját. Úgy tűnt, hangoskodásukkal meghátrálásra késztethetik a Habsburg-dinasztiát és a magyarországi nemzetiségieket is. A Függetlenfségi] Párt holdudvara, közöttük Krasznay főszolgabíró sem vette észre, hogy a hangoskodás nem egyenlő az erővel. Azt sem, hogy 26
