Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
V. FÜZET [1907] A Románia egységes elnevezés alatt ismert szomszédos állam moldvai részének észa- ^ ki Bukovinával határos részein múlt hó második felében egy már régebben lappangó néplázadás ütött ki. Ahol ugyanis a századok óta rabszolgai elnyomatás alatt nyögő földmívelő [!] parasztság különböző helyeken ezerekből [!] álló tömegekbe összeverődvén, az őket elnyomás alatt tartó leginkább zsidó bérlőket, azok mezei gazdaságait megrohanván, az ott lévő terményeket, házi állatokat, gazdasági, házi eszközöket elrabolták, a bérlőket, birtokosokat futásra kényszerítették. Sokakat meg is gyilkoltak. Tanyáikat, lakásaikat felgyújtották, sőt később oly texjedelmet vett e lázadás, hogy az oláhországi részekre is elterjedvén, a főváros - Bukarest - környékén is 20-30 ezernyi néptömegek gyülekeztek, azzal a szándékkal, hogy a városba betérnek, és kifosztják. Azonban a kormány meg- lepetésiből felocsúdván seregeket mozgósított, és rövid pár hét alatt sikerült a lázadást elfolytani. De sok vagyon- és véráldozatba került, és megnyugtatást nem hozott. Az elkeseredett harc okai pedig onnan erednek, hogy a különben kitűnő, termékeny föld- területü Moldva, Oláhország mezei munkából elő népe talán az összes föld területén létező népek között a legszegényebb, és a legkeserűbb elnyomatás és rabszolgaság alatt nyög. Minek oka a földbirtokos osztály kezei között levő kormány igazságtalan voltából áll elő. Ugyanis az egész Román királyság területét eredetiképpen az egyházi hatóságok, az állam, és a gazdag bojár244 családok bírták. A még akkor kevesebb számú köznép pedig marhatartásból tengődik. De később elszaporodván, abból megélniök nem lehetett. És látva azt, hogy más szomszédos államokban a földművelő népnek is van némi földbirtok a kezén, ilyenek elnyeréséért folyamodtak, de sikertelenül. Mindaddig, míg a krími hadjárat után a berlini békekongresszus határozmányából kifolyólag az akkori Moldva oláhországi fejedelem Cuza herceg245 a még mindig renitens bojárok és papi fejedelmek ellenére fejedelmi decretummal rendelte a nép akkénti felszabadulását, amibe nem sok volt a köszönet. Azt rendelte ugyanis, hogy minden jobbágy kapjon az illetékes földesura vagy egyházi hatóságok birtokaiból az általuk bírt marha számához mérten 11-7-4 hold földet, melyekért tartoznak földesuraiknak 15 évig évenként 133-100-71 frank váltságdíjat fizetni. Mit az akkori gazdasági viszonyok között fizetni képesek nem lévén, kénytelenek voltak uzsorakölcsönhöz folyamodni, vagy a földeket földesuraiknak részletenként a váltságdíj hátrányok fejében visszabocsátani, s így néhány év alatt újból uraik, illetve azok bérlői rabszolgáivá süllyedni. Mert azután ezen tűrhetetlen állapottól leendő szabadulás reményében támadtak fel. De mint előre tudni lehetett, sikertelenül, hacsak megint a külhatalmasságok nem fognak részükre valami megváltási módot kitalálni, és annak végrehajtására embertelen kormányukat kényszeríteni. Reánk nézve azzal a haszonnal járhat ez a romániai parasztság lázongása, hogy ebből a Magyarország területén lakó oláhok megtanulják ismerni ezen végtelen nagy különbséget 244 Bojárnak nevezték Oroszországban, Bulgáriában, Moldvában és Havasalföldön a földesurakat, nemes embereket. A szó szláv eredetű, és a boj vagyis harc szóból származik, eredetileg harcost jelentett. 245 Alexandra Ion Cuza (1820-1873) - 1859-től 1866-ig az egyesült (Moldva és Havasalföld 1859-től perszonálunió, majd 1862-től reálunióban egyesült) román fejedelemség fejedelme. 267
