Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

államot létesítsenek, azt ez a 18 milliónyi magyar, és velünk egyes más nyelvűek nem engedjük meg soha. Akinek itt nem tetszik, menjen jobb hazát keresni. Fel is út, le is út!

*

Ma - március 8-án - még reggeli 8 órakor oly hideg idő volt, hogy a hévmérő [! ] szélmentes helyen 6 Réaumur fokot mutatott, és mivel egész délig hideg, ködös idő volt, a fákon lévő zúz csakis délutáni 2 órakor kezdett hulladozni. Az egész február hó minden napján - kivétel nélkül - hideg volt. Többször elérte a 15-16 fokot, de 10-en alóli hidegre soha nem ébredtünk. Az a remény bíztatott, hogy majd a március meghozza az idő enyhülését. Az azonban még mai napig sem észlelhető. A hó a külső földeken még mindég 25-30 cm magason áll. A község jártabb utcáin annyira elenyészett, hogy az eddigi jó szánút elromlott, kívül azonban még mindég tartja magát, úgyhogy az ember azt sem tudja, kocsiba fogasson-e vagy szánba, ha útra akar kelni. Szóval még mindég messze állunk a tavaszi enyhe időktől.

Mai napon - március 13-án - azon reményben, hogy a tegnapi enyhébb időt - tiszta, napfényes idő lévén - még enyhesebb követendi, elrándultam a bogdányi vásárra, ahol azonban arra, hogy az egyik lovamat eladhassam, és helyette mást vehessek, alkalom teljeséggel nem kínálkozván, csakhamar hazaindultam. Már menőbe tapasztaltam, hogy bár a községek belterületén már jóformán elenyésztek a hófuvatagok, a külső mező valódi kamcsatkai képet mutat. Alig lengedezett egy kevés északi szél, az előző éjjel hullott friss havat mégis szárnyára vette úgy, hogy az alig egy órai Bogdányban időzésem alatt a nyomot, melyen oda utaztam, teljesen befújta. És mindez március közepén, amikor már máskor ibolyát lehetett, vagy legalább havi gyopárt találni a kertekben. Most pedig azok még mindég 20-30 cm vastag hó alatt dideregnek. Sőt a kert északi végén lévő öt sukk 100 magasságú palánkkerítés még mindég hófúvás alatt van, melyen a nyulak kényelmesen járnak be a kertbe. Nem kapván még a mezőn semmi megehetőt, itt már a ribizlifákat legelik.

*

Nagyban foly a korteskedés a kormány által engedélyezett új járási tisztviselői állásaira. Megengedte ugyanis a kormány, hogy a megye két, kelleténél nagyobb járásainak úm. a káliói és bátorinak messze kinyúló déli részéből egy külön, új járás alakíttassák, mely Nyíradony székhellyel, Mihálydi, Gelse, Szalmád, Lugos, Nyírbéltek, Acsád, Mártonfalva, Pusztabérháza, Szentgyörgy és Budaábrány községekből, és azokhoz tartozó népes pusztákból álljon. A főszolgabírói állásra Péchy Gábor és Somlyódy János szolgabírák pályáznak. A szolgabíróságra Kubinyi Zoltán és Szentmiklósy Jenő. Imokságra az én Laskay Bandi unokám is pályázik. Őt Pécsy ígérte ajánlatba hozni, s így érdekünk az, hogy ő nyerje el, minélfogva őt igyekszem bejuttatni. A főispán már feltételesen megígérte, ha ti. ő lesz a legrégebben napidíjaskodó a pályázók közül.

*

Mint az előző, 98. lapon említve volt, Katits Piroska unokám tudatta, hogy egy zsidó vasúti hivatalnokhoz akar féijhez menni, mely alkalomból a vele együtt lakó özvegy anyjának azt ajánlottam, hogy kisebb lányával költözzenek hozzám, vezessék az én háztartásomat. Itt, míg én élek, gond nélkül ellehetnek. Semmi kiadásuk nem lesz. Nyugdíját nagy részben lerakhatja tőkésítés végett. Úgyis - ha én meghalok - mintegy 20 ezer koronára tehető örökségük is itt lesz átvehető. Mely meghívásra mai napon vett levelükben azt válaszolják, hogy a jövő hó elején lejönnek. Egyelőre még csak egy, vagy kéthavi időre. Lehet azonban, hogy végképpen itt marad. Kivált, ha a Piroska férjhez menetele sikerül, amit most a

264