Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
kiszemelt megyei és városi hivatalnokok, és az ország minden részéből összesereglett díszlovasok és zászlóvivők kíséretében a Szent István Bazilikába szállították. Kivéve a ^ Thököly ravatalát, melyet az evangélikus templomban helyezték el, hol azután mindkét templomban nagyszabású ünnepi gyász isteni tiszteletek tartattak. Éspedig miután Vaszary Kolos hercegprímás elég rossz szokása szerint minden hazafias alkalmaktól betegség ürügye alatt abrentálván [kimentve] magát itt sem jelent meg, helyette Samassa József egri bíbomok-érsek pontifikáit [főpapi szertartást végzett], kinek oldalán a főpapok között az én unokaöcsém, Kriston Endre, mint a bíbomok titkárja szerencsés volt jelen lehetni. Kinek úgy apai, mint anyai nagyanyja testvéreim voltak (lásd e füzet 62. lapján). A ravatalok délutáni 4 óráig a templomokban közszemlére kitéve maradtak. Azután éppen olyan mesébe illő díszmenettel, és semmi más nemzet által nem utánozható pompával vitettek vissza az állomásra, hogy onnét Kassára, illetőleg Késmárkra, örök nyugvóhelyükre szállíttassanak, hová másnap reggelre ékeztek meg, több egymás után induló vonatokon mondhatni a fél ország előkelősége által kísértetvén. Hogy a fejedelem és társainak földi maradványai mily soha nem látott pompával és tisztelgéssel fogadtattak a közbeeső minden egyes, de különösen a Hatvan, Füzesabony, Miskolc, Szerencs, Sátoraljaújhely, Nagyszalánc állomásokon, azoknak leírása nem e naplójegyzetek szűk keretében foglalható óriási munka lenne. Általánosságban csak annyit jegyzek meg, hogy minden kisebb állomásokon - az éjjeli érkezés dacára - az illetékes környékek, a nagyobb állomásokon a vármegyék ezerekre [!] menő közönsége várta a vonatokat égő fáklyákkal világítván az egész vonat vonalon. Szerencsre éjfél után 2 órakor érkezett, ahová Szabolcs megyéből is pár ezernyi közönség érkezett külön vonaton Péchy Gyula megyei árvaszéki elnök vezetése alatt, és koszorút hozott a ravatalokra. A ravatalokat tartalmazó kocsi oldalai minden állomáson felnyittattak, hogy azokat az összegyűlt sokaság szent áhítattal szemlélhesse, és virágözönnel boríthassa el. Sátoraljaújhelytől Nagyszaláncon át Kassáig a vonal mentében lévő hegyek tetején 50-200 ölfákból álló fahalmazok égtek, és öntöttek világosságot az imádott tetemek útjára egész Kassáig, hol úgy az állomás, mint a város bengáli villanyvilágítás fényében úszott, és hová reggeli szürkületkor érkezett, ahol a városi és megyei tisztviselőség vezetése mellett megszámlálhatatlan városi és vidéki közönség fogadta, mely a megyebelieken kívül Gömör, Borsod, Szabolcs, Szatmár, Mármaros, Ugocsa, Ung, Zemplén, Sáros, Szepes megyékből gyűlt össze, és oly tömeget képezett, amely Kassa város lakosainak számát háromszorosan is meghaladta. Az állomás melletti Széchenyi-kertben egy több ezernyi közönséget befogadó, óriás sátor állíttatott fel, melyben Rákóczi és társainak ravatalai felállíttattak. Az első beszentelés a jászói prelátus által ott foganatosíttatott. Thököly ravatala pedig ugyanazon vonaton Késmárk felé indíttatott, hova azt a tisztelgők egy része kísérte. A beszentelés végeztével Thaly Kálmán egy monumentális alkalmi beszéddel átadta az általa hazahozott dicső hamvakat Kassa város polgármesterének. Nyolc órakor megindult az óriási népáradat a többi megyéből érkezett lovas úri bandériumokkal és különösen az Abaúj megyéből rendezett háromszáz lovasból álló paraszt bandérium, akik mind nyereg nélkül lovagoltak, továbbá szintén minden megyéből érkezett úri és népi tisztelgő küldöttségek. Szóval úgyszólván az egész Felső-Magyarország színe-java egymással vetélkedve díszben és pompában. Szabolcs megyéből - amennyire kivehető volt - következők voltak jelen: úm. Vay Tibor, Vay Miklós grófok, Lipthay Béla, Kállay Emil, Kállay Frigyes, Petrovay János, Bogáthy József, Orosz Miklós, báró Horváth Ferenc, Szunyogh Bertalan, Szunyogh Márton, Hrabovszky Guidó, Kállay András, ifj. Szalánczy Ferenc, herceg Odeschálky Zoárd, 255
