Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
álmaikat. Erre azonban mindannyiszor az országházban elhangzó, magyarokat provokáló nemzetiségiek felszólalása kapcsán, mintegy retorzióként kerül sor. A valláshoz való viszonya Krasznay identitásának szerves része katolikus vallásossága is. Katolicizmusának egyik megnyilvánulási formája az egyházi személyek vélt vagy valós botlásainak szigorú megrovása. A naplóíró vallási érzelmeivel, környezetével és köznapi tennivalóival kapcsolatba kerülő plébánosok, az egyházi szentséget kiszolgáló püspökök és a templomépítésbe — akár Kemecsén, akár Nyíregyházán - avatkozó érsek szigorú erkölcsi mérce alá vettetnek. Szigorúbb alá, mint köznapi társai. A leányait református férfiakhoz - vallás-váltást követeiden református lelkészhez is - férjhez adó, ugyanakkor a legközelebbi rokonság fiainak pappá szentelésére büszke főszolgabíró vallási türelme példamutató. Ugyanakkor a racionalitás jegyében kárhoztatja a katolikus főpapi elrugaszkodást az Újtestamentum hitvallásától, amikor Róma püspökeként deklarálja a pápai csalhatatlanságot. A katolikus autonómia megteremtésétől a papság erkölcsi csiszolódását, a papok és híveik közötti viszony javulását reméli, és az egyházi férfiak erkölcsi megtisztulását a földi javak és jövedelmek kezelése és felhasználása során. Egy-egy tévelygő plébános, megtévedt főpap bizonytalan anyagi ügyleteinek megítélése kapcsán többször fakad óhaj a tolla nyomán: Óh! Katolikus Autonómia! Jöjjön el a te országod! Ugyanakkor életének minden fontos mozzanata során megnyilatkozik mély és őszinte vallásossága, annak erkölcsi értékrendjével való meghitt azonosulása. Nem idegen azonban Krasznaytól az ökonomizmus elve sem. Azon túl, hogy gyermekei vegyes vallású házasságban éltek, egyik lánya — református paphoz menvén feleségül — ki is keresztelkedett, s olykor-olykor emiatt kálvinista pap vejét meg is csipkedték hívei, mondván: Katolikus nő dirigál a kálvinista parókián! Ez nem zavarta Krasznayt. A Karácsonyt, a Húsvétot és a pünkösdi ünnepeket — felesége halálát követően - rendre úgy szervezte, hogy katolikus hite ellenére - ezen két napos ünnepekből — egy napot református pap vejének a parókiáján töltsön, lányának családja körében. Ugyanakkor akár a kálvinista, akár a katolikus lelkészek emberi gyarlóságait, a megtapasztalt fukarságot, hanyagságot, lustaságot, felelőtlenséget, ágyasok tartását vagy a szolgálat körüli lazaságot mindenkor szóvá tette, felekezetre való tekintet nélkül. Mint főszolgabíró, járásának számos fontos vallási eseményére — templomavatásra, renoválások befejezésére, harangköltöztetésre, toronyba emelésre, új templom alapkövének letételére - hivatalos volt. Ezek az események bensőséges közös ebéddel, pohárköszöntőkkel, traktával párosultak, s a kedélyt lazító bor szelíd mámorától ilyenkor óhatatlanul őszintébben tárulkoztak fel a legbensőbb lelki és jellembeli sajátosságok. Krasznay Péter feltűnően jó érzékkel észlelte és regisztrálta az ilyenkor kitárulkozó spontán emberi és papi megnyilvánulásokat. Krasznay viszonya a dualista struktúrájú alkotmányossághoz A szubjektív elfogultságból táplálkozó rokon- és ellenszenv mellett is végigvonul Krasznay naplóján a hagyományosan építkező magyar alkotmányossághoz való ragaszkodás. Ennek hiányában mellőzi jogi tanulmányait, ezért nem vállal semmiféle közéleti szerepet a Bach23
