Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
volt fogalmam se róla, hogy valakinek véribe legyen a hazudozás, amivel azután zavarokat is idézett elő, míg ki nem ismertük, hogy mindig az ellenkezőjét kell vennünk annak, amit ő mond. Na dehát ezen változtatni nem lehet. így voltam különben megromolva majdnem egész szolgálatom ideje alatt a hivataltársakkal. 1861-ben és 67-től 72-ig mint esküdtnek Mikecz Tamás volt a főszolgabírám, aki szeretett nagy képeket vágni, de éppen semmit sem dolgozni. Minden hivatalos teendőket, utazásokat, amelyeknél napidíj nem járt, az én vállaimra tolt. Ahol azonban holmi peres ügyekben eljárási költségeket számíthatott fel, oda maga ment, és a majd minden nagyobb községben lévő tiszteletbeli esküdteket használta fel bírótársul, akiknek járó napidíjakat azután szintén ő kaparította fel. Szóval nem elég volt, hogy a mindennemű közigazgatási és bűnügyi helyszíni teendők utazásait a saját magam fogatján eszközöltem, hanem még azt is minden alkalommal kieszközölni igyekezett, hogy magánperes ügyekben más által helyettesítsen. Akitől azután a nekik járó díjakat szemtelenül elharácsolta, s így nemcsak engem károsított meg, hanem a helyetteseket is. Amidőn 1872-1878-ig folyó időszak alatt voltam nyugodtan, mely idő alatt egy 15 községből álló járást - mint szolgabíró - egy írnokkal láttam el. De már 1878-tól járásom 6 községgel növekedvén, és az új adótörvények által reánk utalt teendők végett is alszolgabírói állások állíttatván fel, én egy teljesen hasznavehetetlen egyént kaptam Elek Bélában, aki írni annyira rest volt, hogy akárhányszor megtörtént, hogy ahelyett, hogy ami gyakran előfordult, egy félnapi rabélelmezési költség behajtása iránt írt volna egyik-másik községnek pár soros levelet, magáéból befizetgette azt a 16 krajcárt. Elképzelhető, hogy mily kevés hasznát lehetett venni. Jó szerencsém volt, hogy a közvetlen adók behajtását szívesen vállalta. Elküldöztem oda, és a járási végrehajtót hagytam itthon dolgozni helyette. Hát így csak volt valami, amit vele végeztetni lehetett. Amint őtőle szabadultam, akkor meg a rendkívül simplex [primitív] Mikecz Pistával rontattam meg, aki addig hazudozott, hogy egyszer dr. Horváth József nőjét is pletykába keverte, amiért Horváth által utca hallattára legazembereztetvén, abból párbaj lett, amelyben álián súlyosabb sebet kapván, több hétig betegeskedett. Addig a jó öreg Herkovics volt helyettesítve [!]. Szóval egész szolgálatom ideje alatt minden teendővel magamnak kellett megküzdenem. 1899. esztendő Ezen évi február 16-án halt meg Besztercebányán Mezey Mihály 1848/49-iki tüzér őrnagy, 84 éves korában. Atyja volt Mezey Gyula vömnek, s így nekem nászom volt. Előző évben szeptember hó 29-re Sándor fiammal elmentem hozzá Mihály napján megköszönteni, amikor már igen elgyengült állapotban találtam. Azért igen kedélyesen elbeszélte, hogy támogatta Rakovszky brigadéját a peredi csatában ütegével, amidőn Királyrév községet rohammal vette be. Szóval az öreg a forradalmi hadsereg tüzérségénél kiváló szerepet játszott. A szabadságharcban tényleges részt vett a Jellasics134 betörésétől Komárom vár átadásáig. 48 előtt segédtanár volt a veronai tüzérségi iskolában. A forradalom kitörése után - mint főhadnagy - oktatóul alkalmaztatott a tisztképző iskolában. Honnét egy üteg élén a Jellasics betörésekor a csaták terére lépvén át, résztvett a Tisza-Duna-közti, a Vágvonali kemény, véres csatákban. Ütege hősiességéért veressapkát kapott. Buda ostrománál a faltörő üteget vezényelte, honnét mint tüzérőmagy, veressapkás ütegével a II. hadtesttel mint a hadtest 134 helyesen: Josip Jelacic (1801-1859) horvátbán 144
