Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
Kércsy Jánosné után Bodók, Kelemenek, marusi Olaszok után Krasznayak, Megyeryek, Répássyak, a Lévay részt fele részben Zoltán jogán Krajnikné Irinyi Johanna, fele részben a Hagymássy, Körösy, Szitha, Márczy, Borbély, Petheő, Zsiday nemesi családok bírják ma is. Az egész mü olyan conventionális [hagyományos] munkának látszik. Maguk a szerzők azt mondják róla, hogy körülbelöl ily formán lehet a megye leírását elkészíteni. Én is fel lettem szólítva, hogy a Szabolcsban alakult 48. honvéd zászlóalj viselt dolgait röviden imám meg. Amit teljesítvén, az a monográfia 483^184. lapjain olvasható. Annak valódiságáról kérdés sem támasztható. * Ezen évi május hó 29-ről kelt Szatmár és Vidéke című lapból vett értesülés szerint Kiss Gedeon ottani városi főkapitány meghalt 75 éves korában, azon hó 26-án. Testvéröccse volt Kiss Áron debreceni evangélikus református püspöknek. 50 évig szolgálta Szatmár városát mint rendőrkapitány, melynek jubileumát múlt évben nagy ovációkkal megtartották, nagy mérvű közszeretetnek örvendett, mindenki Gida bácsinak hívta. * Katitsék Kikindáról szeptemberben eljöttek pár heti időzésre. Piroska otthon maradt azzal az elhatározással, hogy ő majd később jön utánuk, útközben megnézi Debrecent is, hol egy neki való jegykezelői állás van üresedésben. Néhány napig elég jól voltak, látogatásokat tettek a rokonoknál, néhány nap múlva azonban Katitsnak hüdési bajából származott szívbaja akuttá kezdett válni. Szívműködése napról napra zavartabb lett. Ful- ladozások, vértorlódások kínozták. Sőt egy alkalommal oly rohamos vértódulás lepte meg, hogy lélegzete elállott, és az éppen jelen volt orvos hirtelen alkalmazott érvágással menthette meg a rögtöni gutaütéstől. Attól kezdve napról napra gyengült, rohamai mind gyakrabban állottak elő, melyek oly súlyosak voltak, hogy halálát minden pillanatban várni lehetett. Kevés napok után végképpen ágyba esett, és attól kezdve erős lélekkel készült a halálra. Hozzátartozóit bíztatta azzal, hogy ő most már teljesen munkaképtelen lett, úgysem hajthat semmi hasznot, csak örökös betegeskedésével és orvoslásával, valamint dohányzási szenvedélyével többet igényel a jövedelmükből, mint az ő pensiójának [nyugdíjának] fele része, hát őnélküle könnyebben megélhetnek. Hagyják őt már meghalni, úgyis már az ő élete folytonos kín. Ne sirassák őt, hanem örüljenek, hogy őt megszabadítja a halál szenvedéseitől. Leányait kérte, bíztatta, hogy jó anyjuknak gondját viseljék, mindannyiójukat pedig az én atyai gondjaimra bízta. Azután elhivatván a római katolikus papot, meggyónt és áldozott. Annak megtörténte után pár napig jobban látszott lenni. Ágya mellett virrasztó nőjével, leányaival kedélyesen tréfálkodott, úgyhogy még az orvos is hinni kezdette, hogy egy időre még jobban lehet, és fel is kelhet. Azonban egészen ^ október hó 3-án reggel 8 óra tájban egy újabb fulladozási roham állott elő, mely őt egy pillanat alatt kivégezte úgy, hogy az átellenben lakó orvos mire átszaladt, már csak a teljes kimúlást konstatálhatta [állapíthatta meg], Piroska leánya éppen előtte való napon érkezett meg, s így még életben találta. Ugyanazon hó 5-én délelőtti 10 órakor a kemecsei új temetőben - úgy az összes községbeli közönség, mint a vasútiak részvétele mellett eltemettetett 52 éves korában. Maradt utána özvegye, Krasznay Ilona, Piroska és Ilona leányai. Fekvő vagyont nem hagyott hátra, de életét az első magyar biztosító intézetnél 2000 forinton biztosítván, az egészen megmaradt. Különben az Ilka leányom nyugdíja félje után 678 forintban állapíttatott meg, melyhez a Piroska havi 30 forint, azaz évi 365 forint napidíj illetékét számítván, együtt 1044 forint készpénz-fizetést, azaz havonként 87 forintot kapnak. Mihez az ingyen lakást és a mérsékelt ám fűtést és világítást számítva, 142
