Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Takács Péter: Egy Szabolcs megyei honvéd-szolgabíró gondolatai a magán- és közéletről 1830–1916 között
famíliának honvédtábornok tagjára bízza az országgyűlés feloszlatását, a tábornok apja megkönnyezi a kikerülhetetlen parancs teljesítése miatt elkerülhetetlen lelki keserűséget. Ugyanakkor az is személyes élménye, hogy az anyósa birtokát bérlő zsidó, mikor kiderül, hogy vagyonát egy pap megölésével szerzett pénzzel alapozta meg, csapot-papot, bérletet odahagyva menekül. A polgárosodás belső ellentmondásai, a gyors gazdagodás és a hirtelen vagyonvesztés-szituáció törvényszerűen kiélezték a népi antiszemitizmust, ami távolságtartásokban, gyanakvásokban, elutasításokban kulminált. Ezektől az érzésektől Krasznay Péter sem volt mentes. Ugyanakkor az asszimilálódó, gyakorta hitet is váltó, gazdagodó, okosan gazdálkodó, ügyesen kereskedő, boldogulásukat az értelmiségi pályán kereső zsidókkal fenntartás nélkül szőtte a legszorosabb családi kapcsolatokat is. Nemcsak nővére férjhezmenetele, az annak férjével tartott családi-baráti kapcsolat igazolja ezt. Majdnem szimbolikus értékű annak a lelki reakciónak a „története”, amit unokája férjhez- menetelével kapcsolatban őriz az immár nyugdíjas főszolgabíró naplója. Mikor az első hírt kapja a zsidó fiúval tervezett nászról, minden fenntartását leányunokájára zúdítja. Zsörtölődve bár, de tehetetlenül beleegyezik a nem világszép unoka választásába, annak ellenére, hogy a fényképről a vőlegény daliás, a lányok serege által kívánatos férfiként tűnik szemei elé. Fenntartásait addig kísérhetjük nyomon, amíg ebből a vegyes hitű házasságból meg nem születik dédunokája. Azt már legkedveltebb unokáinál is szívesebben látja kószálni, toporogni és csatázni a kert bokrai között, még ha néhány vetemény meg is szenvedi a gyermeki vigyázatlanságot. Ettől a pillanattól kezdve a dédunokához hasonló szívességgel fogadta annak zsidó származású apját is. Krasznay Péter életútja Az egri jogakadémiáig ívelő pályája, az 1 849—1 860 közötti életútja feltűnő rokonságot mutat a 300-400-500 holdas rendezetlen és elkülönítetlen birtokú, bőséges gyermekáldással a jövőnek induló középnemesi családok fiainak életkezdésével. A Szatmár megyei Ököritón született 1 830. szeptember 1 5-én. A római katolikus szertartás szerint szeptember 19-én tartották keresztvíz alá Fehérgyarmaton. Azért ott, mert szülőfalujában csak református eklézsia volt. A keresztség felvétele körüli plébánosi figyelmetlenség volt életének az első említésre méltó, majd később kétszer is korrigálásra szoruló eseménye. Nemcsak azért, és elsődlegesen nem is azért, mert az újszülöttnek a kereszténység felvételekor a figyelmetlen, talán italos vagy beteg plébános elírta a nevét: a születési anyakönyvben Péter helyett Ferencnek titulálta. Ezt ugyan tanulmányai során - egy királyi stipendiumot megpályázandó — a szülei és keresztszülei megkísérelték korrigáltatni. A jámbor életű Hám János püspök precízségről és következetességről „elhíresedett” Varga János nevű fehérgyarmati plébánosa ezt a tévedést a felsőbb hatóságnak küldendő igazolásban kijavította. Az anyakönyvben azonban elmulasztotta a javítást átvezetni. Ez az elmaradt korrekció a naplóírónak 75 éves korában jutott véletlenül a tudomására, i 905-ben, amikor már sem a mulasztó plébánosok, sem a keresztszülei, sem a szülei nem éltek. Szerencsére a Helytartótanács irattárában megőrződött az iskoláztatási segélyért folyamodó kérvény mellékleteként becsatolt-a szülők és a keresztszülők tanúsítványával korrigált-keresztelési anyakönyv. Ennek „előkeresésével” sikerült Krasznay Péternek 1 905-ben — Kemecse frissen kinevezett plébánosának a közreműködésével — helyrehozni a többszörös mulasztást. Nehogy a polgári világ megkívánta precizitás és bürokratikus pontosság közepette 13
