Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
hálaadással köszönvén meg, a szerencsésen elért második évezred küszöbén ahhoz ő szent segedelmét forró imával kikérte. Azután a Szózatot és az Isten áldd meg a magyart..., hazafias énekeinket elénekelvén, úgy a magyar hazának és nemzetnek boldogabb jövőt, valamint kölcsönösen egymásnak boldog új évet kívánva szétoszlattunk. * Január hó 2-ról írja Sándor fiam, hogy ő számot vetve magával, azon meggyőződésre jutott, hogy ő nem képes adósságait önerejéből olyan rövid idő alatt rendezni, mint amennyi a már tervben lévő házassága idejéig rendelkezésére áll. Arra kér tehát, hogy amennyiben ő menyasszonya szüleinél nem akarná ezen ügyben a szükségesnek ítélt halasztást indítványozni, én beszélnék arról leendő ipával, aki nekem úgyis kiváló jó barátom, hogy halasztanák el az esküvőt. Én meghányva-vetve a dolgot Szikszayval, tőle azt a választ kaptam, hogy Sándornak ez az őszinte nyilatkozata őt arról győzte meg, hogy a leánya szerencsésnek mondhatja magát, hogy oly férjet kap, akit csekély 800 forint adósságának a kifizetése annyira aggaszt, hogy készebb küszöbön álló nősülését is halasztani, csakhogy annak terhei feleségét ne sújtsák. Éppen azért ő azt kívánja, hogy inkább sürgősen ejtsék meg az összekelést, hogy az éppen nem könnyelműségből szerzett adósság letörlesztésében felesége is segítségére lehessen. Azt, hogy abban majd alkalmilag segítségükre járulandunk, nem kell velük tudatnunk. Hadd szokjanak az első órától kezdve ahhoz, hogy a házasélet nemcsak gyönyörrel, de gondokkal is van összekötve. így az esküvő napját közakarattal még azon évi március 2-ra ki is tűztük, és azt azon napon elég szépen és fényesen meg is ünnepeltük. A mindkét részeni szülők, testvérek és azokhoz tartozók, és néhány jó barátok közbejöttével kedélyes mulatozásunkat kevés időre az zavarta meg, hogy Lukács Ödön nyíregyházi evangélikus református lelkész és esperes előző napokon hirtelen elhalván, annak temetésére az ebéd végeztével mi öregebbek át- ^ mentünk a Széchényi téren, minthogy az a Szikszay lakásával majdnem átellenben lévő református templomban tartatott. Honnét visszatérve, tovább folyt a lakodalmi mulatság. Alig vették észre, hogy az új pár az esteli vonatra kiszökött, hogy Szatmárra kiutazzon. Csak akkor tudtuk meg, amidőn a menyasszony huszár főhadnagy testvére, János az állomásról katonásan jelentette, hogy a vő fényi kötelessége szerint nem csak kikísérte őket, de egyszersmind a vonatvezetőtől külön kupét [fülkét] is eszközölt számukra, hogy egészen nyugodtan aludhassanak az éjszakai utazásnál. Mely jó testvéri szeretetre méltó eljárását a nagy vőfénynek jóváhagyólag tudomásul vévén, a vacsorára megterített asztal mellett virradtunk fel. * Ezen év egészen a honfoglalás ezredéves emlékének volt szentelve. Az ország minden valamire való községében ünnepélyek rendeztettek. Mi, kemecseiek március 15-én tartottunk magunk módja szerint egy kisebbszerű ünnepélyt. Reggeli 8 órakor a községházánál összegyűlvén, először a római katolikus, onnét az evangélikus református templomba mentünk át testületileg valláskülönbség nélkül, amelyekben megtartott isteni tisztelet és egyházi szónoklatok után a községházához gyűltünk össze. Ott díszközgyűlést tartván, az arról felvett és már előzetesen egy, Vitéz Mihály evangélikus református lelkész elnöklete alatt Krasznay Péter, Borbély Gáspár, Megyery Géza és Géczy Ádám képviseleti tagok által megszerkesztett határozatot, melyben Kemecse község múltja és jelenlegi helyzete megállapíttatott, s azt azon alkalommal a községháza udvarán ültetett több tölgyfa cseprente [csemete] egyikének töve alá erős szerkezetű vasládában mélyen letemettük. Megállapítottuk ugyanis, hogy Kemecse község a honfoglalás idejében alakult község, 131
