Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
s ezáltal a mindennemű a fertőzött vizek ivásából származó betegségek mennyiségét nagyban leapasztotta. 1894.év Ezen év kezdetén már súlyos betegséggel küzdött Adám testvérem, aki mint Szatmár megye nyugalmazott árvaszéki ülnöke Losonczy Árpádné Krasznay Emma leányánál lakott Zalaszentgróton. Ott is halt meg február hó 7-én, 71 éves korában, és ott is te- mettetett el. Maradtak utána életben lévő gyermekei Krasznay Ferenc, Gábor, Zsigmond és Emma, Losonczy Árpádné. Unokái: Ferenc után Johanna, Gábor, István; Gábor után Irma, régebben elhalt Etelka. Losonczy Árpád első nője után Etelka és Mihály; Emma után L[osonczy] Gábor és Emma. Testvérei: Krasznay Mária özv. Mikecz Károlyné, én és Erzsébet Borbély Gáspámé. Fekvő vagyona semmi sem maradt. Azokat még a hatvanas évek közepén pénzzé tette, amely azután elhibázott kezelés folytán elkallódott. Uzsoráskodás céljából kétséges existentiájú [megélhetésű] egyéneknek kölcsönözvén ki, részben odaveszett, részben népes családja kitartása által felemésztetett. Öregségére legkisebb gyermeke, Emma Losonczyné kegyeire szomlt csekély nyugdíjával. * Ugyanezen évi március hó 20-án halt meg Turinban Kossuth Lajos nagy hazánkfia, Magyarország 1848/49-iki kormányzója 92 éves korában, kinek hült tetemét onnét ünnepélyesen hazaszállíttatván, ugyanazon évi április hó 1-jén temettetett el Budapesten, soha nem látott dísszel és pompával a Kerepesi úti temetőben, egy ideiglenes sírba, mely fölébe egy mauzóleum építése vétetett tervbe. A temetési menet a [Nemzeti] Múzeumtól indult ki, hol a halott már több nap óta az előcsarnokban díszes ravatalon kiterítve feküdt, és a több százezernyi, az ország legtávolabbi részéről is beözönlött résztvevő honfiak által látogattatott. A menet elején haladt 2000 gyászos hölgy, gyalog, tömött sorokban. Azt követte a 48-as honvédek népes csoportja, több, a szabadságharcból megőrzött honvédzászlók, közöttük a szabolcsi 48. számú honvéd zászlóaljnak a megyei múzeumban őrzött hadiérdem koszorúzott zászlója alatt. Utánunk jöttek a kormány tagjai, képviselők és egyéb előkelőségek. Ezután jött a halottvivő kocsi, követve a szertartást teljesítő lelkészek és a nagy halott gyászoló családtagjai: két fia, nővére, utánuk az énekkar. Azután 24 kocsi telehalmozva koszorúkkal. A százezrekre menő közönség a gyalogjárdákon szorongott, kiktől a kocsiutak egyetemi polgárok és tűzoltók által fenntartott kordonnal különíttettek el. A temetési menet reggeli 9 óra tájon már megindult a Múzeum térről, de amidőn az Andrássy, a Károlyi, a Teréz, az Erzsébet koraiakon a Kerepesi útig, onnét a Baross téren keresztül a Köztemető úton a temetőig - a hosszú útvonal két oldalán felállított óriási résztvevő tömegek között - átvergődhetett, és [mire] a gyászszertartás ott is véget ért, délutáni három óra volt. A temetőben már a tolongás megakadályozása céljából csak a menet elejét képező 48-as honvédek, a 2000 gyászos nők és az előkelőségek bocsáttattak be. Hol Just Gyula képviselő az országgyűlés, Vécsey Tamás pedig a 48-as honvédek nevében búcsúzott a nagy halottól. Utóbbi megható búcsúszavai közben a sírra a 48. honvéd zászlóalj zászlóját borította, hogy az legyen ideiglenes szemfedője a sírnak. Melyet azután csak a sír elzárása után hozhatván el onnét, én - mint a zászló vivője - csak 4 óra tájon jöhettem be szállásomra, mely a Prater és Gólya utca közti sarokházban Pásztor Ferenc kemecsei illetőségű, budapesti alszámvevő házánál volt. 127
