Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)
Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)
keresztül, minden megszakítás nélkül. Ilyen időjárás mellett a legmagasabb fokú állhatatlan hideg idővel köszöntött be az 1888. esztendő Vissza kell térnem előző év november 30-ra, amidőn ti. Lipcsei György nevű gyulaji illetőségű kocsisom előtte való nap délután korhelykedvén, csak estefelé került elő. Amikor is őt elmaradásáért pirongatnám, hetykén visszafeleselt. Mivel felbosszantván, reá rivalkodtam, hogy vegye ki a pipát a szájából, mikor velem beszél, mert kiütöm. Mire azt felelte, hogy szeretné látni. Erre adtam neki egy nyaklevest, hogy pipástól-ka- lapostul együtt a földre hengeredett, s parancsoltam, hogy álljon munkába. Ő azonban felugorván, futásnak eredt és a kerten keresztül eltűnt. Én a hajdúval kalapját utána küld- vén, hívattam, hogy álljon helyre, de sikertelenül hívta őt. Én azt hívén, hogy még kissé mámoros, nem küldtem érte csendőröket. Azt vártam, hogy ha teljesen kijózanodik, önként visszatér. Estére nyugodtan lefeküdtünk. Esteli 10 óra után azonban a hajdúm felkeltett és jelentette, hogy a kocsis előbb a lovakat, teheneket kibocsátván az ólból, annak ereszét hátul meggyújtotta, mit a harmadik szomszéd, Varga János észrevevén, egy ve- dér vízzel eloltotta, őt pedig felkeltette. O azóta puskával lesi, hogy nem jön-e vissza. Mire én kimenvén láttam, hogy déli irányban, de kívül a falun nagy tűz látszik, azonnal felismertem, hogy ott az én szalmarakományom ég. Hova kimenvén láttam, hogy a szőlőben a borházam borul lángba. Rögtön odaindultam többedmagammal, amikor éppen kiérkezett Márkus József bérlőm szekeren 5-6 vasvillás emberrel. Én utasítottam, hogy siessen az általa bérelt tanyámra, míg az akasztófára való oda nem ér. Márkus maga hajtván, vágtatva haladt tovább, és ki is érkezett, mielőtt a gyújtogató odaért volna. Amint elfogatása után bevallotta, csakugyan szándéka volt odamenni, de a szőlőárokba bújva hallotta, hogy Márkus bíztatta az embereit, hogy amelyik őt meglátja, azonnal nyomja bele a vasvillát. Hát örült, hogy futhatott hazafelé. Én korán reggel táviratoztam a csendőrségnek és a szolgabírói hivataloknak Káliéba és Bátorba. Utóbbihoz, hogy Máriapócson a bírónál keressék, kinek nője nagynénje. Ahol harmadnapra meg is találtatott és idekísértetett. Addig pedig az egész Kemecse folytonosan éjjel-nappal talpon volt, nehogy visszajöhessen tovább gyújtani. 1888. évi március 12-én már a nyíregyházi törvényszék által el is ítéltetett 15 évi fegyházbüntetésre. Súlyosbító körülményül vétetvén az ítéletnél azon nyilatkozata, hogy amidőn az ól gyújtása alkalmával a lovakat, teheneket kibocsátotta, azért nem keltette fel a hajdút, aki az óllal egy fedél alatt lévő sütőházban aludt, mert nem szánta volna, ha odaég, miért olyan hűséges a gazdájához. Lejár a büntetése 1903. évi február 19-én. * Ezen év tavaszán az egész tél folyamán egymásra tornyosuló rendkívüli hótömeg a hirtelen beállott enyhe időjárás folytán rohamos olvadásnak indulván, a már akkor javában elkészült nyírvíz csatornákon oly mennyiségben zúdult az ár reánk, hogy különösen mi, kemecseiek a gyűjtőcsatorna kiszakadásától tartottunk. Éppen azért éjjel-nappal talpon voltunk, és az árok töltéseit őriztük, sőt nyúlgátakkal122 is pótolgattuk. A védelem 122 Ideiglenes jellegű, földből és pallókból rövid idő alatt létesíthető, kisméretű, 60-80 cm gát, melyet a töltés koronáját meghaladó magasságú árvíz esetén építenek gátmagasításként, ill. a kiöntött árvíz lokalizálására. 116
