Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

díjat 200 forinttal meg kellett toldanom. Az ócska, lerombolt falakat pedig az alap árkaiba bunkóztuk bele, ami igen erős alapul szolgált, és arra jött a föld színe táján a kőalap. Ezekhez számítva még a szobák padlózását és fedés költségeit, az azon évi augusztus hó végére teljesen elkészült 4 rendes és egy előszobából és széles tornácból álló építmény éppen 1500 forintomba került. Abba azon évi szeptember hó 15-én, az én születésnapomnak 56. évfordulóján friss erőben és egészségben beköltöztünk egy, a dohányhodályban átizzadt nyár után. Hálát adva a jó Istennek azért is, hogy ezen tetemes költség előteremtésére megsegített anélkül, hogy adósságot kellett volna csinálnunk.

*

Még javában folyt az építkezés, amidőn Tassról mindég aggasztóbb hírek érkeztek az én szerencsétlen vöm, Laskay István egészségi állapotáról, akinek már régebben is meglévő szívbajához tüdőtágulás, asztma is csatlakozott. Ami miatt olyan helyzetbe jutott, hogy halála minden percben várható volt. Sőt már azon évi július hóban annyira elgyengült a folytonos nehéz lélegzés és foldoklási rohamok ismétlődése folytán, [hogy] alig volt képes hivatalos teendőinek kellőleg megfelelni. Miért is Sándor fiam, mint 2-od évi jogot végzett tanuló, vakáción itthol lévén, azt a szünidőt Tasson töltötte, hogy sógorának segélyére és kiválóan szeretett testvégének szomorú napjaiban vigasztalására lehessen, így történt, hogy amidőn Laskay vöm július hó 28-án elhalt, Sándor fogta le a szemét, s eltemetése körüli intézkedéseket ügyesen teljesítette, úgyhogy nekünk csak a temetés idejére, július 30-ra kellett odautaznunk, melynél igen nagy bánattal és aggodalommal telt szívvel jelentünk meg. Minket csak olyan fájdalommal sújtott ez a korai halálozás, mint az özvegységre jutott leányunkat. Mert az igaz, hogy 26 éves kora és kiváló szépsége dacára sem igen bíztathatta az a remény, hogy újból féijhez mehet, amennyiben nem maradt egyebe, csak két árva gyermeke. Azonban őt kétséges helyzetében vigasztalhatta az a körülmény, hogy szüleinek szerető karjai közé menekülhet, kik úgy róla, mint gyermekeiről továbbra is gondoskodni fognak. Mi azonban eleibe néztünk annak, hogy a 6 és 4 éves Laskay gyerekek, András és Sándor neveltetési költségeit viselnünk kell, minthogy atyjuk mint tassi jegyző, hivataloskodásának 4. évében, s így előbb elhalt, mintsem a nyugdíjjogosultsághoz szükségelt öt évet betöltötte volna. így férje után nyugdíjat sem kaphatott, ötét is ruháznunk kell. Feleségem sokat is sírt miatta. Amidőn egy alkalommal magunk között megbeszéltük ezt a szomorú körülményt, hogy mily sok terhet hozott a nyakunkra Piroska lányunk elhibázott férjhezmenetele, mennyiben már férje tönkrejutá- sakor kezességből kifolyólag több mint háromezer forintot kellett fizetnem, amit földhitelintézeti kölcsönből teljesítvén, azt 40 évig kell törlesztenem. Most pedig mennyi előre nem látható költségeknek és kiadásoknak nézünk eleibe. Házaséletünk eddigi ideje alatt először esett kétségbe az isteni gondviselésre nézve, és kijelentette, hogy ennyi terhek elviselésére már még az Isten sem segíthet bennünket. Első ízben nekem kellett őt vigasztalni, hogy ne essen kétségbe. Én bár 56 éves vagyok, de azért elég erősnek érzem magam arra, hogy ha az Isten segít, megküzdjek ezzel a nehézségekkel is [!]. O csak kérje az Istent, hogy segítsen meg bennünket. Én pedig dolgozok, ha öt gyermekünket ennél szegényebb helyzetünkben fel tudtuk nevelni, ezt a két árvát is fel fogjuk nevelni. Hiszen most már az ő öröksége is kezünkben van. Főszolgabírói fizetésem is emelkedett. Ha gyermekeink nem vennék igénybe jövedelmünket, nem tudnánk ezt elkölteni egyszerű életmódunk mellett. Amint tehát az újonnan kiépült házba beköltöztünk, három helyett hatan mentünk bele, s így betöltöttük azt egész helyesen.

113