Krasznay Péter naplójegyzetei 1861-1916 - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 38. (Nyíregyháza, 2010)

Krasznay Péter naplójegyzetei 1861–1916 (Forrásközlés)

amihez szükségelt ágasokat, helyesebben az ahhoz szükségelt fákat én adtam a halászi er- döcskémből. Ezúton egy egészen megfelelő tanya épült a tágas birtokomon anélkül, hogy az építés gondjaival terheltem volna magamat, és ezáltal birtokocskám jövedelmezőségét is emeltem.

*

Az éppen Húsvétra eső Gyula napjára elmentem Berettyóújfaluba Mezeyékhez, ahol igen jól eltöltöttem az ünnepet. Másodnapján estére Újfaluval átellenben fekvő B[ihar]- Szentmártonba hívott meg bennünket a szolgabírám, Elek Bélának nővére, özvegy Leszkay Gyuláné szül. Elek Emília, egy még mindég igen szép, de rendkívül elhízott, kedves modorú igazi úrnő, aki kisebbik - éppen jogvizsgázott - Gyula nevű fiának névestéjét nagy szabásúlag kívánta ünnepelni. Arra az ottani és környékbeli ismerőseit meg- ^5 hívta, ahol ezután oly jó mulatság kerekedett, hogy az csak másnap délután ért véget, hogy estére az én vömnél, Mezey Gyulánál nyerjen folytatást és befejezést. Nagy örömem telt az én gyermekeimben. Alig lehetne már náluk összeillőbb párt képzelni. Mindketten igen jó hangúak, és egymás szeretetében igen boldogok lévén, jókedvűek. S mint két dalos madár, folytonosan csicseregnek. Amellett nemcsak egymás iránti gyöngédség és szeretet nyilvánításában, hanem a szorgalomban és munkásságban is vetélkednek. Szóval igen alapos reményeket érzek azok jövő boldogulásukra nézve, amit igazán meg is érdemelnek.

*

Ezen évi május hóban nősült Adám testvéremnek legidősebb fia, Ferenc. Ez idő szerint vasúti állomásfőnök Vrpolye nevű szlavóniai állomáson. Vévén magának házastársul Katrein Ágotát Vukovárról, aki beszél németül, franciául és az ott uralgó nemzeti szláv nyelven, de magyarul egy szót sem tud. De különben szép, és nemcsak jól zongorázik és danol [!], hanem jó gazdasszony is. Ami legfőbb, szeretik egymást, s akkor biztos, hogy magyar menyecskévé alakul, és a magyar faj szaporítására fog szolgálni, amire pedig szükség van.

*

Ilka leányom (Katitsné) augusztus 20-ról egy aprehenzivus [sértődött] levelet írt, melyben kijelenti, hogy igen rosszul esik neki, hogy Sándort nem akarjuk Budapestre küldeni első éves jogásznak. Legalább ők ott felügyelhettek volna reá, hogy rossz társaságba ne keveredjen. Ilyen a jó erkölcsi ártatlan asszony, nem akarja elismerni férje, persze szeretett férje gyengeségeit. Hiszen éppen azért nem vittem a fiút Pestre, nehogy Katits állhatlan, könnyelmű természetével befolyásolja őt. Hanem a közeli Debrecenbe vittem, hol egy előkelő úri házhoz, Irinyi István Szabolcs megyei fényeslitkei birtokoshoz adtam teljes ellátásra, akinek hasonnevű fia szintén első éves jogász volt. Az öreg Irinyi csakis azért fogadta oda fiamat, hogy a két fiú együtt nagyobb kedvvel és alapossággal tanulhasson.

*

Ezen évi szeptember hó 18-ára Krasznay Gábor 48-as honvédszázados - mint a Szabolcs megyei Honvédegylet elnöke - közgyűlést hívott össze, melyen elhatároztatott, hogy Görgey tábornokot az egylet tagjai nem rehabilitálják.117 Az ennek indítványozása végett körutazást folytató Mikár Zsigmond 48-as főhadnagy azzal kívánta indokolni előterjesztését, hogy a Görgeyt igazoló nyilatkozatot Klapka és Aschermann is aláírták.

117 Rehabilitáció: becsületének, jó hírének helyreállítása. Klapka György és kb. 300 negyvennyolcas honvédtiszt 1884-ben aláírt egy memorandumot, amelyben kijelentették, hogy Görgeyt nem tekintik hazaárulónak.

109