Az 1956-os magyar menekültek ügye Iserlohnban. Forrásválogatás - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 35. (Nyíregyháza, 2006)

Források - Újságcikkek

kormány Nagy vezetésével általános mozgósítást rendelt el, minden férfinak jelentkeznie kellett a szovjet hódítók elleni harcba. Nem kétséges, tiszta szívből azonnal fegyvert ragadtak: ki feledhette máiéi a kommunista hatalomátvétel szörnyűséges éveit? Természetesen senki! Az asszonyok, akiknek férjei városunk épületállványain dolgoznak, szent haraggal a hangjukban szóltak hozzánk. Nem titkolták, hogy az oroszok ellen azonnal hadba vonulnának, ha a szükség azt kívánná. Ki tudja felbecsülni az asszonyok lelki kínjait, ha ma így beszélnek - és vallják, hogy esküvőjük napjáig nem tudták volna megmagyarázni, hogy mit is jelent tulajdonképpen a politika! Egy idős férfi, aki még ma is az erdélyi szász típust testesíti meg, magában sírdogál csendesen, amikor megállapítja: „Miben higgyünk még egyáltalán? Minden olyan szörnyű. Nagyon reméltük, hogy minden jóra fordul - ennek végérvényesen vége." Ezt a véleményt halljuk újra és újra. És halljuk azokat a szavakat is, amelyek megborzongtatnak, mert el kell őket hinnünk. Hiszen ki tudná a magyarokat helyesen megítélni ezeken az embereken kívül? Azt mondják: béke Magyarországon - immár nem lesz. A magyar jellemes ember - amennyiben nem lett kommunista. Csak nagyon kevesen voltak kommunisták, csak azok, akiknek 1945-ben nem volt semmijük. Az igazi, hazafias magyarok harcolni fognak, amíg el nem esik az utolsó is a hazában. Senki nem tudja feltartóztatni ennek a népnek a sorsát, amely nép a következő években végül is a keserves végkifejletig felőrlődik. Tíz évnyi „Rabotti", a vasárnapi imára szóló egy órányi szünet nélkül egy népet az őrület szélére kergetett. Most a szovjet páncélosok sem tudják őket 1 f Magyarországi németek - az élet semmit nem adott nekik ajándékba