Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
társaival. Annyival inkább, mivel 1645-től avagy a linczi békekötéstől fogva I. Rákóczi Györgyé volt a hét vármegyék közt Bereg is, az ő haláláig, azaz 1648. december 22-ig, hol tehát ennélfogva is kötelesek voltak a Beregiek megjelenni a Tokaji pap, Abaúj- és tornai esperes Tolnai János dolgában, aki is az anglusok némely részinél szokásban lévő puritanismust akarta Magyarországon felállítani. A beregi követeknek a szatmárnémeti zsinaton lett megjelenéséről a Beregi Egyházvidék második protocollumában ilyen jegyzés találtatik: „Anno 1646 die 9 juni: in Synodum Nationalem Szathmár Németini Concelebratam nos ipsos, voto et jussu nostre Ecclesiae contulimus, ibique in spacio unius Septimance commorati sumus viaticum accipientes florenos 6 R. D. Dániel Kolosi, Senier Ecclesiae, Stephanas Vari, Pastor Patriae, Sebastianus Czeglédi Posztor Ecclesiae Beregienea, Michael Kállai Pastor Ecclesiae Musainae. " [1646. június 9. Szatmárnémetiben tartott zsinaton mi és az egyház parancsából és szavazatából elhatároztuk, hogy egy hétig időzvén, útiköltségre felveszünk 6 forintot. Tiszteletes Kolozsi Dániel úr, az egyház esperese, Vári István lelkipásztor, Czeglédi Sebestyén, a beregi egyház lelkipásztora, Kállai Mihály, a muzsai egyház lelkipásztora.] Ezen zsinatban letétetett Tolnai társaival. A zsinat elnökére Gelei Katona Istvánra pedig aki 1614-ben sárospataki seniorsága után beregszászi rektor, ekkor pedig erdélyi református püspök volt az bízatott, hogy írjon új kanonokát. Az ő általa készíttetett kanonok 1649-ben erőssíttették meg először Kolozsváron. Mivel pedig azoknak helyben hagyása, a magyarországiak bele egyezése nélkül történt, mert ha püspök Diószegivel közölteti, de közönségesen nem közöltetett a Magyarországiakkal. Lásd a tiszántúli püspök élete 116. lap. Csak 1770 táján vétettek be azok Magyarországon. Nem csoda hát, hogy a beregiek a gelei kánonjaival igen sokáig csak azért sem éltek, mert az ő hírek és megegyezések nélkül kihagyatott abból a Beregi Egyházvidék privilégiuma. Esperes volt Kolosi első ízben 1659-ig. A Kolosi alatti akták, többnyire csak házasok elválasztásáról szóllanak. Második Protocollum. 137. lap s következő. A szathmárnémeti zsinat előtt és után szentelt fel papokat. Lásd második Protocollum 137-139. és 142. lapjain. 1649ben Tiszabecsen február 3-án visitait Vári Miklós, Vári István és Debreczeni Gergely tiszti társaival. Második Protocollum 9. lap, 1650. január 19. Kerepeci leányeklézsiát visitálta, papi jövedelmét aláírta e képen: „nobis praesentibus Daniele Kolosi: Seniore Ecclastico. M.[inistr] E[cclesiae] Beregszász. Martino Redmeczi, Stephanus Németi P. Isnetiensi, Joanne Beregszászino Servo Christi Derczeniensis ...a.t.2" [„Jelenlétünkben Kolozsi Dániel esperes beregszászi lelkész, Redmeczi Márton, Németi István izsnyéti pásztor, Beregszászi János a derceni egyházban Krisztus szolgája. "J Protocollum 95. lap. Ugyan 1650. január 21-én Iványiban visitaiván az iványi eklézsia papi jövedelmet így írta alá: ,Anno 1650 die 21 Január. Nobis presentibus Daniele Colosi, Seniore Ecclaesia. Martino Redmeczi M. E. Beneiensis, Andrea Derczeni M. E. Fornosiensis. Ecclarum praefatarum (t. i. Iványi s filiák. Rákos, Kajdanó, Dávidháza, Kelecsen) M. Stephanus Létai 2. " [„1650. január 21. jelenlétünkben Kolozsi Dániel, az egyház esperese, Redmeczi Márton, benei lelkész, Derczeni András, fornosi lelkész, az említett egyházak és filiák, Rákos, Kajdanó, Dávidháza, Kelecseny képviseletében Létai István iskolamester, "j Protocollum 99. lap.
