Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

hogy Radán Balázs is többet nem tehetett, innen volt. De már Petrovics Péter 1551-1557. október 13-ig mint halála napjáig nagy hatalmú befolyásait az új ér­zelem megszilárdítására kívánta Beregben is fordítani. így reformáltatta Kálmáncsehi által Munkácsot, így rendeztette a beregszászi zsinatban 1552. de­cember 1-én az egyházakat, egyházi szolgálatba tartozó dolgokat s a papi fizeté­seket. Ámbár azonban kálmáncsehi, munkácsi és beregszászi papsága után 1554­ben debreceni, 1556-ban ismét sátoraljaújhelyi pap is volt, de 1560-ban ismét ha­láláig állandóan beregszászi pap és Bereg megyei egyházi elöljáró volt. Sokat se­gített állásán császári királyi református hadvezér Schwendi Lázár, aki Munkács várát 1567-ben megvévén s a beregszászi római katholikus papi országos hírű gazdag jövedelmeket el foglalván, azokból a református lelkészeket is részesít­hette. 1567-1572 között pedig Bay Ferenc református úr lévén munkácsi vár nagy- és főispán, tetleges barátja lehetett az egyházak ügyeinek. Kálmáncsehit 1571-ben vagy 1574-ben egy Somogyi nevű barát, a templom­ban halált okozólag megsértette, mint Szőlősi Mihály írja Bajnok Dávidka czímű könyve 64. lapján, továbbá halálát feljegyzetté Molnár Albert is, magyarra fordí­tott kálvinusa elöljáró beszédében. Jegyzés. A következő esperesekről bizonyosabb adataink vágynak. Kik közzül az 1705-ig élteknek nagy részit előadja debreczeni Ember Pál Lampénál a 609. lapon. Hol azt írja, hogy ezeket Teremi István esperes, a Beregi Tracta régibb és újabb matrikulájából szedte ki. 3. esperes: BÖSZÖRMÉNYI MÁTÉ 1575-1590 Böszörményi Máté, Vári prédikátor volt. Lásd Lampe 34.§. Esperessé lehetett 1575 körül, meghalt 1590 tájban. Csendességben lehetett egész kormányzási sza­ka. Mivel Mágocsi Gáspár lévén beregi főispán, munkácsi és vári földesúr 1574­1573-ig, s nője is ezen nagy úrnak, Niassai Eulólia, a reformátor egyházaknak kegyes dajkája lévén, kétségen kívüli azon feltétel, hogy mindketten a Beregi Egyházmegyének és Egyházvidéknek is erős oszlopai és jótevői voltak. Az is hi­hető, hogy midőn 1575-ban a borzsovai lakosok kívánsága ellenére is meghagyta a mezővári lakosokat Mágocsi Gáspár a Mogiotok Zeghi vízimalom birtoklásá­ban. A mezővári prédikátort is ő hagyta meg Petrovics Péter után, a Borsóvá vá­rát és Eszenyő szigetét körül fogó Pap tava nevű halastó birtokában. Lévén Borsóvá várának neve a későbbi időben Zengor temetője. Alkalmasint az elesett utolsó Borsóvá vári várnagya Zalánnak, Zengor temettetvén elsőben, a lerontott falak alá. Árpád idejében. S azóta rendes temetője lévén ezen hely Vári váro­sának. A mezővári hídnál a Borsóvá vizén lévő beregszászi barátok malmának jövedelmét is, vagy Petrovics P, vagy Böszörményi Máté vári pap és esperes ese­dezésére Mágocsi Gáspár ajándékoztatta a mezővári iskolában tanuló Scholabeli tógás diákok élelmezésének fenntartására. 1584—1586-ig Mágocsi András beregi és tornai főispán befolyással a Mágocsi Gáspár halála után, a Beregi Egyház­ügyekre, az üdvös hatású volt mind az egyházakra, mind a lelkészekre Beregben.

Next

/
Thumbnails
Contents