Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

Mostani kőtemploma épült 1793-ben, a nyugati ajtó feletti ezen felírat szerint: „épült ez a Templom egy roskadttfa Templom helyébe s helyére 1793. " A templom keleti végénél külön álló fatornyában lévő két harangjai 1783-ban öntettek. Megkülönböztetett jótevője az egyháznak nincsen. 35. Izsnyéte Régi helység. Alkalmasint a régi sarmata világbóli telep. Ezt mutatja neve is Sniatin vagy Znatin, amely nevet sarmata-ruthén nyelven majorféle szérűs helyet jelent. Régiségét mutatja ezen helynek azon Trajánus római császár idejebeli ezüst pénz is, amely a falu közepén kiszáradott tónak fenek földjében találtatott, amelyet azon korbani birtokosa véletlenül ejthetett, azon akkor mély víznek iszapos fenekére, s megtaláltatott Izsnyétén 1842-ben. A vallási átalakulás ideje jókor eljuthatott, mivel annak egyik fő védője Petrovics Péter a munkácsi egész uradalomnak birtokosa az újabb s tisztább értelmet Kálmáncsehi Sánta Márton és mások által, itt is valamint egész uradalmában buzgóan elterjesztette. Papja is lehetett az egyháznak 1560-1580 között, mert 1595-ben már pappal bíró rendes egyház volt Izsnyéte, a vári Zárnias Bálint esperes bizonyítása szerint. Nagy- és Kisgút pedig fiók egyházai voltak 1645 tájáig. Annyival inkább megmaradhatott pedig itten a megújított vallási érzelem. Mivel Izsnyéte erdőkkel s járhatatlan utakkal fedezett hely volt, hova futottak és rejtőztek el Székely Antal hatalmas földes umak nyírségi jobbágyai is 1562-ben. Ámbár Székely Antal II. János Zsigmond erdélyi fejedelemnek egyik hadvezére volt is. Az izsnyétei lelkésznek hihető, hogy a Petrovics által tétetett első intézkedései folytán már kezdetben is szép fizetése lehetett, mit megirigyelvén 1605-ben az akkori munkácsi várkapitány, az izsnyétei lelkész számára összeszedett élet mennyiséget elfoglalta. Miért is az akkori erélyes esperes, Túri János beregszászi lelkész, Rákóczi Zsigmondot ő nagyságát személyesen felkérte, a lefoglalt jövedelem vissza rendelésére, miről ígéretet is nyert. Amit bizonyít a Beregi első vagy Gyarmatianum Protocollum a 106. lapon ekép: „No XI Capitaneg: 9 Arcis Munkács ad mit acervu frugu in Hnete congestu ad ratione Patoris pro cuius restitution: m.l. atquam Magnificu compellavi pollicitur se reddituru rem eperta. "[!] A Muzsalyba 1610-ben tartatott egyházmegyei zsinatban az izsnyéteiek és gútiak közt így végeztetett el az úr vacsorája kiszolgáltatásának ügye, hogy Húsvét és Pünköst első napján Izsnyétén, másodikon Gúton, karácsonyban első nap Gúton, másnap Izsnyétén szolgáltathassák ki az úri szent vacsora. Az izsnyétei mindkét harang 1638-ban Eperjesen öntetett, ily felirattal: Georg Wierd in Epperies goss mich. Anno M.D.C.XXXVIII. 1645 tájban Gut külön válván, Izsnyéte magának maradt külön egyházul. 1657-ben Lubomirszki lengyeléi, kétség nélkül Izsnyétét is fölégették. Pap János jótevő az úrasztali talpas ezüst poharat készíttette 1660-ban ily fel irattal: „PAP JÁNOS CZINALTATTA ISTEN TISZTESSÉGÉRE. ANNO 1660." Ugyan ezen 1660. március 8-án I. Rákóczi György Erdélyi fejedelem kegyes özvegye Lórántffy Zsuzsanna a Tiszaberek, vagy Alsóerdő nevü erdőt, (amelyet gelsei Ballingh János munkácsi várparancs-