Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
Debrecenben lakó asztalos céh mester által, ki is azt sok különös képekkel és ábrázolatokkal kifesttette. A mostani nagyobb kar 1802-ben készült. A templom eredetileg kőtorony nélküli volt, sőt megújíttatásakor is csak fatoronnyal láttatott el. És csak 1822 táján ragasztatott egy kőtorony a nyugati végéhez, amelyben lévő két harangok közül a nagyobbikon 1657 évszám van, s Georgius Mihály esperesi gazda vagy polgár öntetté, a kisebbiken 1781 évszám van, öntetté a Beregi református egyház közköltségen. 1835-ben közköltségen egy fertályos torony óra is készíttetett. A szószék feletti koronán 1764 évszám van írva B. Ónodi József lelkész idejétől. Egy régi ezüst pohár helyett, 1827-ben, Debrecenben szintén közköltségen, két csinos arannyal futtatott egyenlő nagyságú ezüst poharak készíttettek. Anyakönyve 1766-ben kezdődik. 1843 óta két iskola tanítója van külön a fi, külön a leány gyermekek oktatására. 14. Beregszász Beregszász városának neve a rómaiak idejében Peregium volt. Későbben a Sz. László király testvére Lámpert birtoklása korában neveztetett Lampirtházának vagy Lámpertházának. Későbben a beregszászi hegyekben ércet kereső szász bányászokról Bereg-Zásznak; Hunyadi János Erdélyi vajda, és Magyarország kormányzója pedig két oklevelében is 1445-ben, csak egy szerint Zásznak, vagy Zaaznak említi, (oppidum nostrum Zaaz). Mint szintén Erzsébet királyné 1376. évi oklevelében midőn a munkácsi vár alatti helységet villának említi, akkor Beregszászt így emliti: „Datum in Civitate Zaaz, (Száász) in die Fest Ascensionis Domini Anno Millesimo trecentesimo Septimagesimo Sexto. " [Kelt Szászvárosban az Úr feltámadásának ünnepén, 1376.] Már 1507-ben Battyáni Benedek, a várost Beregszásznak nevezi: Datum Beregszász quinta proxima feria posi Festum Paschae." Hajdani római katolikus plebánusai az ország leggazdagabb jövedelmű egyházi férfiai közé tartoztak s ezért háború idején bizonyos számú fegyveres Banderistákat tartoztak kiállítani. Sok és nagy számú római katolikus plebánusai közül, csak a következőket említem fel: ... Azonban méltó a megjegyzésre az is, hogy Beregszászban a római katolikus világban 4 férfi és 1 női zárda volt alapítva s ellátva szerzetesekkel és apálcákkal, akiknek nagyobb részük a vallási reformációkor a megújított értelemre térvén, azokból teltek ki a legelső Bereg megyei reformátorok és több egyházi szolgák. Ezek szerint Beregszász egy a legnevezetesebb és legrégibb egyházak közül, mint ezt Ember Pál is megismeri Lampénál. 1548 körül újonnan alakította Radán Balázs, azelőtt helybeli zárdafőnök. Jelen volt ő, s mint helybeli pap elnökölt az itten 1552. december 1-én tartatott egyházi zsinatban. Volt debreceni pap is. Végre ugyan Beregszászban az evangélikus igasságért, a templomi szószékben egy fanatizált szerzetes által meglövetvén, vértanúságot szenvedett. Lásd Szathmár Németi Mihály Dominikáinak előljáró beszédében. 1552-végétől- 1554-ig a híres Kálmáncsehi Sánta Márton volt itt a lelkész. Az 1552-ben itten tartatott beregszászi zsinatnak lelke, feje, s prelatusa ő volt. 1560-tól 1571-ig ismét beregszászi lelkész lett s ott a nagy templomban, 1571-ben predikálása közben vallási gyűlö-