Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)
A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)
gyűlést tartott Beregszászban és a nevezett szavazatokat zár alá vetette, megíratván egyszersmind egy, a vármegye házánál készített határozatban, hogy az assessorok Széles Andrásnak esperesnek választását el nem fogadják. így perbe szállván a segédgondnok az esperesválasztás iránt főjegyző Széles Andrással, folyt ezen per egész 1835 Szent György-napi egyházkerületi gyűlésig, amidőn az egyházkerület a perlekedő feleket összebékéltetni kívánván, méltóságos gróf Vay Ábrahám, akkor Beregi főispán helytartó úr közbevetésére t. Széles András az esperességről lemondott, úgy mindazáltal hogy főjegyző hivatalát megtartva ellenfelei többé vele ne perlekedjenek. Ugyan ekkor t. Széles András egyházkerületi assessornak is kineveztetett. Ellenfelei a lemondás feltételeit elfogadták és az egyházkerületi gyűlés után új esperest választottak. De a per Széles András ellen az esperesválasztás után újra megindíttatott és azt több hibákkal vádolva ifjabb éveiből a főjegyzői hivataltól is kívánták megfosztani. Széles András, mint ritka jeles tudományú és különös elmebeli tehetséggel bíró bátor férfiú, ellenfeleitől meg nem ijedvén folytatta ezen pert egész haláláig, amely történt 1842. december 3-án, barkaszói másodízbeni lelkipásztorsága második esztendejében. Életrajza másutt íratván le, itt csak annyi említtetik, hogy nagytiszteletű Széles Andrásnak a Beregi Egyházvidék jogai oltalmazása, a papszentelésnek a reformatiótól 1816-ig a beregi esperesek által gyakorlott szokás kimutatása, a papmarasztalás eltörlése, az úgy nevezett tézisek által. (Mert tekintetes Lipcsey József főgondnok úr neve alatt tétetett ugyan ez közönségessé, de az akkori időben élt nevezetesebb református tudósok mindnyájan tudták, még a Dunamellékin is, hogy az Széles úr munkája.) A papi fizetések körüli hűséges fáradozása, azoknak a javításában való igyekezete és több számos érdemei arra vették a beregi papságnak egy részét, hogy tisztelt főpásztornak oszlopot emelnének a barkaszói temetőben t. Széles András úr sírja felett. A nevezett oszlop felemeltetett 1844. május 28-án, számos jóakaró és tisztelő paptársai által ezen alkalomra készített szép énekek és beszédek által, a papságból éneklő kar alakíttatván, számos köznép jelenlétében. A kisszerű kőoszlopon, ezen felül írás olvasható: „T. Széles Andrásnak, érdemeit méltányló Pap Társai. 1844." 33. esperes: IFJ. WEKERDI NAGY MIHÁLY 1835-1859 A fentebb említett sok érdemű idősb Wekerdi Nagy Mihálynak érdemeit és jeles tehetségeit öröklött fia. Assessorrá lett 1826-ban. Esperessé tétetett 1835-ben. Bölcs tapintata, szelíd kormánya, esperesi kormányzását kívánatossá téve, mind az egyháznak mind a világiak szeretetét és tiszteletét közönségesen megnyerte. Idejében 1848-ban volt az úgynevezett magyar forradalom, amely az országnak minden intézeteit megrázkódtatta s újjá alakította. 1849-ben jöttek be az országba a muszka segédhadseregek a forradalom legyőzésére. 1855-ben nagy kolera uralkodott és pusztított ezen a vidéken, amelynek sok egész háznépek is estek áldozatául.
