Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve (Forrásközlés)

25. esperes: GECSEI ISTVÁN Ezen papi ember, tiszaújlaki pap volt. Mikor lett esperessé? Csak annyit tudunk róla, hogy 1730-ban Tractusi Seniornak mondatik, vagyis íratik. 1730 októberében ezen gondos espereseknek parancsolatjából íratott le a papok és iskolatanítók fizetése a régi rongyos írásból a második protocollum eleire, de amelyet ismét leíratott Szőnyi Demjén János. 26. esperes: DÖMSÖDI JÁNOS 1733-t?] Dömsödi János elsőben bilkei pap volt 1702-ben, későbben lett többek közt tarpai pappá. Mikor választatott esperessé? Nem éppen bizonyos, mert a jegyzőkönyvben ez íratik róla: „Anno 1733. Die 25 novembris Sedes Assessoria celebratur in Ecclaesia Gulachiensi, Seniore existente Joanne Dömsödi 8 cet. " [1733. november 25. A gulácsi egyházban tartott gyűlés. Dömsödi János esperes és 8 más ember jelenlétében.] Még ekkor is tehát csak assessori gyűlések tartathattak. A nevezett gyűlés volt Congregatio Visitatoria, az az Examinalo, vagy Consecráló gyűlés, amint ez későbben Exmissionalis és Consecrationalis gyűlésnek neveztetett. Ezen gyűlésben nevezetesen 9 papok szenteltettek fel, akik közt volt egy Szilágyi István nevű is. Dömsödi vári pap is volt hol ottlaktában az iskolarektorral s a néppel, 1716-ban tatár fogságba hurcoltatott, de ahonnan másokkal együtt meg szabadulván: azután lett tarpai pappá és esperessé. Hogy ezen esperes a püspöki széken Debrecenben hivatalából letétetett, ilyen szókkal írja a második protocollum. 255. lapja: „Cum anno 1743. die 20 et 21 augustus. Joannes Dömsödi, Debrecini habita Generali Synodo, Senioratu privatus fiiisset: electus est..." stb. [„1743. augusztus 20-21. Dömsödi János a debreceni zsinaton az esperességtől megfosztódott. Megválasztottuk... "] De hogy mikor tétetett le az esperességből? - annak a jegyzőkönyvben semmi nyoma, hanem hihetőleg azért történt az, mivel ezen tilalmas időben, az 1731-ben kelt Carolina Resolutio után Újhelyi Péter Tiszaújhelyben lakozott úri ember feleségétől (noha az asszony feslett életű volt) törvénytelenül választatott el. Melyért több papok is megfosztattak akkor hivataluktól, mint ezt a beregszászi legrégibb matrikula végén Kondor Boldizsár által készített Beregszászi Egyháztörténet leírása is mutatja. Tractusi jegyző volt 1713-tól 1735-ig Nánási István, elébb vári, azután beregszászi lelkész. Azután jegyző volt Bagaméri Sámuel, beregszászi lelkész 1735-1743-ig. Dömsödi esperes idejében volt a nagy pestis, melyben csak Beregszászban 1742. augusztus 24-től 1743 márciusig 300 haltak meg. Fél évig dühösködött akkor a mirigyragály.