Zágoni Á. Károly: A nagytiszteletű Beregi Egyházmegye Emlékkönyve - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 34. (Nyíregyháza, 2005)

Bevezető

megemlíti, hogy „nagy hajlammal viseltetett a tudományok iránt" és a magyar királyok, illetve fejedelmek családtörténetével is foglalkozott.

8 A kézirat szerzőjére vonatkozóan megjegyzendő, hogy Harsányi András a már említett írásában kételkedik Zágoni teljes szerzőségében. Ennek bizonyítása miatt az 1943-ban még a Beregi Egyházmegye Könyvtárában őrzött jegyzékekre hivatkozik. Harsányi egyértelműnek látta, hogy a jelenleg tárgyalt kézirat egy részét Átányi Dániel gyűjtötte. Elsősorban vonatkozik ez az esperesek életrajzára. Végül azt a következtetést vonja le, hogy Zágoni és Átányi egyaránt gyűjtötték az egyházmegye múltjára vonatkozó adatokat, egymástól vették át azokat, és más, korábbi szerzők munkáit is felhasználták. A kéziratok ún. „ősforrását" Harsányi Széles András gyűjteményében látta, amely „A Beregi Tractus Históriája" címmel maradt a XX. századra. Ezekről a forrásokról azonban még nincs kellő tudomásunk, de remélhető, hogy a református iratanyagok jelenlegi felmérése és egy központi levéltárba csoportosítása után választ kaphatunk ezekre a kérdésekre. Mindenesetre valószínű Harsányinak az a feltételezése, hogy bizonyos részek írójának kiléte nem egyértelmű. Egyes fejezetek elején külön fel van tüntetve a szerző neve, ez Zágoni precizitását és a korábbi szerzők által végzett munka

9 elismerését jelzi, ami nem csökkenti Zágoni munkájának érdemét. A kézirat viszontagságos történetéhez tartozik, hogy 1943-ban még úgy vélték, hogy az eredeti emlékkönyv 1917 után elveszett, hivatkozva az első világháborús évekre és az azt követő eseményekre.

10 Örömünkre azonban a kézirat megmaradt, átvészelte a nehéz időket. Isteni erőnek köszönhetően arra méltó kezek megmentették református egyházunk számára. A gyűjtemény nem véletlenül bukkant fel Beregrákoson. Ennek előtörténete van. Az egyházmegye közgyűlésének határozata értelmében, a Zágoni kéziratot alapul véve, 1917-re meg kellett írni az egyházmegye gyülekezeteinek történetét. A munka el is kezdődött, az eredeti Zágoni kéziratot kiadták Joó Miklós rákosi papnak és egyházmegyei jegyzőnek, aki kiírta és szétküldte a községi lelkészeknek a településekre vonatkozó adatokat a további adatgyűjtés megkönnyítése céljából.

11 A gyűjtemény megmaradását elsősorban Joó Miklósnak és az utána következő beregrákosi lelkipásztoroknak köszönhetjük. A Joó által szétküldött másolatok 1943-ban részben még megvoltak a lelkészségeken. Nagy kérdés, hogy mennyire írták tovább a megküldött oldalakat, foglalkoztak-e vele egyáltalán a csehszlovák és az utána következő időszakban, és ha igen, hol lehetnek az elkészült ívek. Bizonyára ezekre a kérdésekre is csak egy európai módon rendezett református levéltárban kaphatunk majd választ. Tudomásunk szerint ez a rendezés folyamatban van. Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monoghraphiája, II. kötet. Ungvárott, 1881. 164165. old. 9 Zágoni a fejezetek előszavában jelzi Átányi Dániel, Széles András, Wekerdi Nagy Mihály, Teremi István összeírásainak és észrevételeinek felhasználását. 10 Harsányi András: A beregi egyházmegye emlékkönyve. Egyháztörténet, 1943. 115 old. 11 Lásd A beregi ref. egyházmegye 1917. évi április hó 12-én Beregszászban tartott közgyűlésének jegyzőkönyve. Munkács, 1917. 18-19. (Forrás: Harsányi András: A beregi egyházmegye emlékkönyve. Egyháztörténet, 1943. 116 old.)