Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
Nyíregyházán ez az időszak még rövidebb volt és gyakorlatilag egybeesett a megyeszékhellyé válás évtizedeivel. 1880-ra a nyíregyházi népesség 8,78%-a zsidó, 1910-re pedig számuk és arányuk az országos átlagnak kétszerese, 10,2% volt. A város földrajzi helyzetéből adódott, hogy ez a szám nem csökkent, hanem tovább növekedett és 1920-ra elérte a 11,7%-ot. A történelmi Magyarország feldarabolása egy újabb betelepedési hullámot indított el. A Romániához és Csehszlovákiához csatolt területekről a magyarul beszélő, magukat magyarnak valló zsidók ugyanis szívesen költöztek Nyíregyházára. Ez az országos átlaghoz viszonyított magas arány 1930-ban is megmaradt (10%) és csak az 194l-es összesítő adatoknál látható némi csökkenés (8,4%). 33 A Trianon után állandósuló 5000 fő körüli lélekszám Nyíregyházán foglalkozási megoszlását tekintve is sok sajátos vonást hordozott. A két világháború között még kifejezetten mezőgazdasági területnek számító Nyíregyházán nem törekedtek birtokszerzésre. Sőt, 1903 és 1939 között a zsidóbirtokok száma harmadára csökkent, miközben a zsidók száma mintegy másfél ezerrel nőtt. 1939-ben 26, 230 kh összterületű zsidóbirtok volt Nyíregyházán, ez a 46 596 kh-nyi városi földnek mindössze a 0,4%-e. 34 A Nyíregyházán élők döntő többsége kereskedelemmel foglalkozott. 1940-ben az üzletek 28,1%-a zsidó tulajdon. Egyes kereskedelmi ágazatokban meghatározó volt a számuk, csaknem monopóliumra tettek szert, így például a gabona-, termény-, lisztkereskedelemben a 35 zsidó tulajdonú vállalkozás mellett csak 10 keresztény dolgozott. A fa-, szénkereskedelemben ez az arány 37 és 9, a vas-, fém-, gépkereskedelemben 25 és 10, a tégla-, cserép-, üveg-, porcelán-kereskedelemben 15 és 4, a bőrkereskedelemben 23 és 1. A hagyományosnak számító szövet-, rövidárú-, ruha-, cipőkereskedelemben 135 és 45, a szállítmányozásban 11 és 4. 35 Trianon után lényegesen megváltozott a társadalmi környezet toleranciája a zsidókkal szemben. A Tanácsköztársaság idején a helyi direktóriumokban és a tanácskormányban is sok zsidó vállalt vezető szerepet. A közvélemény egy része így a zsidókat a kommunistákkal azonosítva felelőssé tette őket az ország feldarabolásáért, a trianoni békediktátumért. Mindez annak ellenére történt, hogy a zsidók túlnyomó többsége már csak gazdasági, társadalmi helyzeténél fogva is - ellenezte a magántulajdont veszélyeztető, a szabad kereskedelmet korlátozó kommunista hatalmat. Á két világháború közötti időben a zsidókérdés központi kérdés. Életben tartását segítette az úgynevezett hontalan zsidók ügye, akik a trianoni határokon túlról telepedtek be a fővárosba és a határ menti nagyobb városokba, így Nyíregyházára is, vagy a 32 Randalph L. Braham: A magyar holocaust. Bp., 1988. 25. o. 33 A zsidó népesség száma településenként 1840-1941. Szerk. Dr. Kepecs József, Bp., 199334 Vácz Elemér: Adatok a szabolcsi zsidóbirtokok történetéhez. Szabolcsi Szemle, 1944. jún. 45-46. o. 35 SZSZBML, V. B. 186.1 68/1937; 1201/1940.
