Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
Szabolcs megye főispánja, Graefl József az ítélethirdetés napján kelt körlevelében Nyíregyháza város és a megye lakóinak magatartását a következőképpen értékelte: „Hálát adok az Istennek, hogy Nyíregyháza városa, T.físzaJ Eszlár közönsége, s valamint az egész megye népessége a magasra emelkedett ingerültség, sokoldalú incselkedés és kísértések közepette a hírnevét... nemcsak eddigi tisztaságában megőrizte, de még csekély erkölcsi előnyére növelte is... En Szabolcs megyének idoszerinti főkormányzó] a a megye polgárságának ezen dicséretes magatartásával szemben örömtelten nyilvánítom elismerő köszönetemet. " 16 A főispán dicsérő szavai ellenére sem kell azonban felednünk azt, hogy a zsidók dualizmus-kori erős és dinamikus gazdasági tevékenysége, gazdagodása megosztotta a történelmi vármegyék lakosságát. A vagyonosodás a helyi közösségek számára a virilizmus intézményének bevezetésével vált különösen nyilvánvalóvá. Az 1870. XLII. tc. alapján a képviselőtestületek tagjainak felét, a legtöbb adót fizetők delegálhatták, úgy hogy bizonyos - a zsidók között gyakori foglalkozások esetében az adót duplán számították. Az 1870. évi törvény hatályát előbb a rendezett tanácsú városokra, majd a községekre és végül a megyékre és a törvényhatósági jogú városokra is kiterjesztették. A zsidóság egyre nagyobb számban került be (főként a virilizmus alapján) a különböző képviselőtestületekbe. Ennek igazolására elég, ha csak a dualizmus idején a megyei törvényhatósági bizottság virilistáinak a számát vizsgáljuk. A 438 fős testületből 219-et választottak meg hat évre, a másik 219 pedig az évente kiigazított legtöbb adót fizetettek listájáról került ki. A 219 fő közül 1874-ben 61 fő volt zsidó, számuk azonban folyamatosan növekedett és 1914-re elérte a 107 fót. Az első világháborúig a zsidók folyamatos térnyerése a helyi testületekben töretlen volt, sőt esetenként extrém helyzeteket is eredményezett- 1908-ban pl. a kisvárdai képviselőtestületbe választott 13 főből 7 volt zsidó. Mindez felkorbácsolta az indulatokat és a helyi lapban éles polémiát indított el. A választásokon az 1300 szavazó közül 404 szavazott (271 keresztény és 133 zsidó), megvolt tehát a lehetősége annak, hogy más eredmény szülessen - véli az egyik cikkíró. A választás eredményeképpen a városka 40 rendes képviselőjéből már csak 8 marad keresztény, és ezt „sem ebben az országban, sem másikban nem hagynák szó nélkül"- fogalmazódik meg az ellenvélemény. Az ügy végeredménye az lett, hogy az igazoló választmány az eredményt valós kifogások alapján megsemmisítette és a választást megismételtette. Ebben az estben is és más, vallási köntösbe öltöztetett viták mögött is egy adott közösségen belül a gazdasági pozícióként folytatott harc állt. 17 16 Margócsy József: A nyíregyházi Hoffmann család. In: Helytörténeti tanulmányok, IX. Szerk. Dr. Gyarmathy Zsigmond. Nyíregyháza, 1993. (a továbbiakban Margócsy, 1993.) 385-^402. o. 17 Néző István: A zsidóság Kisvárdán: Kisvárda, 2003. (a továbbiakban Néző, 2003.) 84-85. o.
