Nagy Ferenc: A nyíregyházi zsidóság pusztulása. Forrásközlés - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 33. (Nyíregyháza, 2004)
A nyíregyházi zsidók pusztulása
zsidó családokat, akik igyekeztek hűségüket, elkötelezettségüket bizonyítani hazájuk iránt. Klapka György tábornok leveleiből tudjuk, hogy Nagykálló volt az egyik olyan megyeszékhely, ahonnan a zsidók 1848-ban tömegesen jelentkeztek nemzetőrnek. A nagykállói nemzetőrök között harcolt Korányi Frigyes is, (később orvosprofesszor) a tuberkulózis elleni küzdelem országszerte ismert szervezője. 13 Az első világháborús hősi halottak között is 220 fő szabolcsi zsidót találtunk. Az 1920-as évekig csak ritkán került sor antiszemita megnyilvánulásokra, a betelepülőkkel szembeni türelmetlenség, megkülönböztetés kifejezésére. Ezek közül a legsúlyosabb esetek az úgynevezett vérvádak, amikor is a zsidókat keresztény gyerekek rituális meggyilkolásával vádoltak. Az első ilyen per 1790-ben, az akkori megyeszékhelyen, Nagykálióban zajlott. Eltűnt egy pásztorfiú, akiről azt állították, hogy rituális gyilkosság áldozata lett, a zsidók a vérét vették. Az akkori jogrendnek megfelelően az esetből szabályos per kerekedett és halálos ítélet is született. Szerencsére még az ítélet végrehajtása előtt a pásztorfiút megtalálták egy, a városhoz közeli faluban, ahová libapásztornak szegődött. A vármegye az esetről körlevelet adott ki azzal a céllal, hogy „a lakosok fejéből a balvélekedést kiverje és taníttassa meg őket arra, hogy a gyilkosság a Mózes Törvénye és az Ótestamentumbéli törvények által, melyeken a Zsidó vallás leginkább fundáltatik, szinte úgy meg vagyon tiltva, mint a keresztény vallások tömegei által és következésképpen, a gyilkosságot, ha netán abban egy vagy más zsidó személy valamely babonaságból egyveledne, nagyobb jussal az egész Zsidó Nemzetnek tulajdonítani, nem lehet, mint egy vagy más keresztény által történt gyilkosság miatt az egész kereszténységet gyűlöltségbe vétetni. " 14 Csaknem 100 esztendő múlva, 1882-ben Szabolcs megyében újabb vérvád kerekedett. Tiszaeszláron Solymosi Eszter cselédlány rituális meggyilkolásával vádolták meg a helyi zsidókat. Az új megyeszékhelyen, Nyíregyházán tartott bírósági tárgyalás a védelem és a vád jeles képviselői és a szenzációra éhes tudósítók hada miatt megosztotta az egész országot. Kétes hírnevet szerzett a megyének és a megyeszékhelynek egyaránt. Az ország leghosszabb és legnagyobb törvényszéki tárgyalásán végül is a vádat ejtették, mert bizonyítható volt, hogy a cselédlány öngyilkos lett. A per idején az idecsődült antiszemita sajtó képviselői mindent elkövettek, még tüntetéseket is szerveztek az érzelmek felkorbácsolására. A vármegye és a megyeszékhely népe azonban többségében megfontolt és nyugodt maradt. A védelem jeles képviselője Eötvös Károly 1883-ban azt írta, hogy „maga a nyíregyházi nép közönyösen viseli magát apörrelszemben. Nem a mi dolgunk, mondják - majd eligazítják azt az urak". ,5 13 Szabolcs vármegye. Szer. Borovszky Samu. Bp., é. n. 365-368. o. 14 Kiss Gábor: A nagykállói zsidó hitközség történetébó'l. Szabolcs-Szatmári Szemle, 1991/1. 51-57. o. 15 Dr. Fazekas Árpád: Az eszlári per orvosi vonatkozásai. Nyíregyháza, 2003. 23- o.
