Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

III. Az országhatáron kívül

tes egyikének tett jelentést. Pali barátom halálesetét csak megemlítette. Ez az Appel lünk is sokáig tartott, mert a tegnapi fürdés előtti eligazítást most a Blockführer folytatta. Mondókájának lényege az volt: meg fogjátok tanulni az engedelmességet, a rendet, azt, hogy kérni, kérdezni nem lehet. Most már azt is láthattátok, hogy innen szökni sem lehet. Barakkotok néhány napig vesztegzár miatt zárva lesz. Innen más KZ-ba kerültök dolgozni a Német Birodalomért. Minden karszalagos és régi fogoly elöljárótok, parancsol ótok, ezért kötelesek vagytok nekik mindenben engedelmeskedni! Ilyen tartalommal beszélt még tovább. Már egy napja itt voltunk, de eddig még semmi ételt nem adtak. Csak most került sor az első ételosztásra. Langyos, keserű feketekávét, kb. 10-15 dkg (állítólag vadgesztenye-lisztből készült) fűrészporral behintett kenyeret és 1 dkg margarint kaptunk. A feketekávé átvételéhez kapott kétfülű zománc „tányért" annak kiürítése után másnak kellett átadni. Ezt követően egész nap német (és néhány lengyel) vezényszavakkal gyakoroltattak bennünket. Ekkor és a többi hasonló „szoktató napokon" ismertették meg velünk a Birodalom KZ-inak belső rendjét, hierarchiáját, az SS-rendfokozatokat, valamint a táborok fogolytisztségviselőinek beosztását stb. Eszembe jutottak a nyíregyházi „tanórák", amelyeket a gettó-rendszabályok megismerésére szerveztek. Megalázás ott is, itt is. Ezek voltak a társadalomból való kitaszításunknak első igazi bizonyítékai. De otthon miért? A táboréletre való felkészítésünk foglalkozásai nagy verések, csukló- és fegyelmező gyakorlatok közepette mentek végbe. Megtanítottak sorakozni, menetelni, jelentkezni. Jelentkezni névvel nem lehetett, mert a KZkban a foglyok már csak számok voltak. Ez a fajta felkészítés Buchenwaldban tovább folytatódott, s tartott szerintem táboréletem egész ideje alatt. De még így is sokszor volt meglepetésben részem. Megismertük a táborélet, sorsunk és jövőnk rettegett személyeit, beosztásait és szervezeteit. Például: a Lagerkommandant (táborparancsnok) volt a tábor teljhatalmú ura. Nemcsak kivégeztethetett, hanem bármilyen ítélet meg-