Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

Tévedések és néhány megjegyzés Több, e témával foglalkozó írást olvastam jeles kutatóktól. Van, akiket a következő sorok keretében kénytelen vagyok pontosítani, cáfolni. Egy szerző, pl. Vaja, Rohod, Őr, Nyírjákó, Bakta, Pusztadobos települések zsidóságának deportálását úgy írta le, hogy április 19-én a közeli Nyírmadára gyűjtötték össze, majd 23-án a nyírmadai vasútállomáson bevagonírozták és Birkenauba szállították őket. Mindezt a túlélő tanuk is cáfolják. Szerintük e községek zsidó lakosait a kisvárdai gettóból deportálták. De megcáfolja a Rohodi Körjegyzőségnek e tárgyban az alispánhoz írott levele is, mely szerint: „Tisztelettel jelentem, hogy Nyírjákó község részéről senki sem kérte a zsidók élelmiszereinek Kisvárdába való beszállítását s azt azokból nem szállította be a községi elöljáróság. Amikor a hivatkozott számú rendelet ide megérkezett (május 31. napja), a Nyírjákó községből kitelepített zsidókat Kisvárdából már elszállították. (...) Rohod, 1944. évi június 25-én. Pecsét. Körjegyző." Egy másik szerző ezt írja könyvében: „Nyíregyháza környékéről harmincezer zsidót tereltek össze az állatvásártéren, és több napon át ott tartották őket hóban és szakadó esőben, míg annak a negyednek egy részét, ahol a legszegényebb zsidó lakosság éltje nem zárták, és a város felőli oldalát palánkokkal el nem kerítették". A valóság az, hogy a gettóba a vidéki és városi zsidókat egymást követően, „váltva" telepítették be. A négy gyűjtőtáborban összesen 17580 fő volt. Az állatvásártéren nem volt zsidó csoport napokig összeterelve. A gettónak csak az utcák elején és végén voltak deszkakapuk. Nem írt eddig senki a varjúlaposi gyűjtőtáborról, sokan nem is tudnak róla. Pedig április 16-tól ez volt az ország első, a megbízhatatlan zsidó férfiak és néhány család gyűjtőtábora.