Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

szitok- és ütlegáradata. A nekik szórakozást jelentő látványt szorgalmasan fényképezték a helyőrség egyes tisztjei, míg a városi lakosság többi rétege ré­széről a reakció (akárcsak a mi csoportunk esetében) ekkor is vegyes volt. A gettó teljes kiürítése utáni vasárnapon Nyíregyháza polgármestere öröm­mel tájékoztatta a templomból kijövő és a városháza előtti téren gyülekező embereket: „Ha7a Istennek! Ez az első vasárnap, midőn városunkban zsidó­mentesen tarthattuk meg istentiszteletünket." Bezzeg nem volt benne any­nyi emberség és kurázsi, mint Erdőhegyi főispánban, aki inkább lemondott ma­gas tisztéről, de nem volt hajlandó irányítani a megyében az intézményesített tömeggyilkosság előkészítését. így lett 1944. május első felében Nyíregyháza város, június 5-e után pedig Szabolcs vármegye (és a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye) egész területe Judenfrei (zsidómentes). A simapusztai gyűjtőtáborban Simapusztán a tanya keleti legszélén levő dohánypajtába kellett bevonul­nunk. A pajta egyik bejárata a csendőr-őrlánc felé, a másik a majorság közepe felé nézett. Mellettünk és előttünk további gazdasági épületek: pajták, csűrök, istállók. Lassan ezek mind-mind megteltek. Az őrlánc vonalából kalapálás, be­szédfoszlányok hallatszottak. A bejárathoz menve láttuk, hogy a tábort körbe­vevő drótkerítés telepítése folyik. A földbeásott facölöpökre akkor szegezték rá a tüskésdrótot, 4-5 sort vízszintesen, kettőt-kettőt átlósan és merőlegesen. Pali azonnali következtetése a látottakból az volt, hogy itt biztosan nem 10 na­pig leszünk. (Igaza lett.) Az ácsolási munkát végzők — mint az később kiderült, — a gettóból idevezényelt zsidó iparosok voltak. Munkájuk befejezése után a

Next

/
Thumbnails
Contents