Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

szolatlanok maradtak. Ma már én is természetesnek tartom ezt. Mit tudott volna tenni az illető annyi szétszórt család ezernyi gondjának ügyében? Itt van az olvasó számára a gettó megnyitása után négy nappal, 1944. április 20-án íródott, azóta ezrek által megismert és végső segélykiáltásnak is megfelelő helyzetjelentés, amelyet a Nyíregyházi Zsidó Tanács küldött a vármegye és a város vezetőjének, valamint Seidl SS-tisztnek a gettóban tapasztalt állapotokról és lakóinak érdekében. Mindhiába. „ZSIDÓ TANÁCS NYÍREGYHÁZA Tisztelettel közöljük, hogy a vidékről Nyíregyháza városába behozott zsidókat csak a legnagyobb nehézségekkel tudtuk elhelyezni. Minden lakásban elképesztően nagy túlzsúfoltság uralkodik. Szabadjon nekünk szíves figyelmét felhívni azon körülményre, hogy nem csak a gettóban elhelyezett zsidókra, de Nyíregyháza egész lakosságára is járványveszélyt jelent ily szűk területre határolt tömörítés, mert városunkban nincsen vízvezeték, csatornázás, sőt, a legtöbb házban ivóvíz sincs, de ahol már ilyen található is, a legtöbb helyen a kutak el vannak romolva. Sok házban a WC leírhatatlan állapotban és megtelve vannak, ily körülmények mellett a szükségleteknek nem felelnek meg. A tanács tagjai a tegnapi napon 25 lakást ellenőriztek, és tapasztalataikról a következő jelentést teszik: Kossuth u. 5. - 198 személy van elhelyezve, a kút javításra szorul, az ivóvíz nem elegendő. A lakrészek túlzsúfoltak, WC kevés. Kossuth u. 7. - 153 személy, ivóvíz egyáltalán nincsen. Az itt elhelyezett zsidók nincsenek ruhával, takaróval ellátva, mert otthonról nem hozhattak magukkal semmit. WC kevés.