Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

A mi jelszavunk: a nácizmust gyökerestül megsemmisíteni! Célunk a szabadság és béke új világának a felépítése. Ezzel tartozunk meggyilkolt társainknak és hozzátartozóiknak. Erre a harcra való készségetek jeléül emeljétek esküre a kezetek, és mondjátok utánam: Esküszünk! " És a tábor felszabadulásának évfordulóin azóta is rendszeresen elhangzanak a buchenwaldi eskü szavai. Theresienstadt A mai magyar közvélemény, főként az idősebb korosztály előtt bizonyára nem teljesen ismeretlen e szép nevű város. Egyesek hallottak, olvastak, mások esetleg filmet láttak róla vagy vele kapcsolatban. Voltak, akik átutaztak rajta. A többségnek azonban ez a név nem mond semmit. 1945. április utolsó, május első napjait — hozzám hasonlóan — itt megélő, oda evakuáltak is keveset ismerhettek meg az itt lejátszódott 42 hónap történéseiből. Csak az ide deportált és életben maradt több ezer zsidó élte át és láthatta e potemkin városban történtek részleteit. És az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt nem akadt közülük valaki (történész vagy témakutató sem), aki összefoglalva magyarul leírta volna a vele történt szomorú élményeket, avagy kutatása során kiderített történeteket. Nem hiány vagy hézagpótlónak szánom soraimat, hanem kötelességemnek tartom, ha csak érintőleg is leírni, mintegy jelezni az akkori tapasztalataimon alapuló, és több évtizedes kutatómunkám során megismerteket.