Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

szárnyakat. (...) Az volt a fontos, hogy véget vessünk, ha csak a hátralévő néhány órára is, a már-már végzetnek tűnő rabszolgaságnak. Ezen a napon Buchenwaldban nem a hatalom volt a tét, hanem a méltóság. Ezért a méltóságért, az egész emberi nem méltóságáért éltétek túl Buchenwaldot." Buchenwaldban — a tábor megnyitása óta — a világ 25 (!) országának 250 ezer állampolgárát tartották fogva, akik közül 56 ezren veszítették életüket a törzstáborban és melléktáboraiban. A felszabadulás 15 ország mintegy 21 ezer állampolgárának mentette meg az életét. 1945. április 12-én az egészséges túlélők felsorakoztak az Appellplatzon. Társaik nyugalmát az őrtornyokban a felfegyverzett (volt) Häftlingek vigyázták. Április 19-én a felszabadult táborban gyászünnepséget tartottak a meggyilkolt bajtársak emlékére, amelyen az alábbi beszéd és eskü hangzott el francia, orosz, lengyel, angol és német nyelven. „Bajtársaki Mi, buchenwaldi antifasiszták azért gyűltünk itt össze, hogy tisztelegjünk a náci bestiák és segítőik által Buchenwaldban, és külső táboraiban meggyilkolt 51 ezer

1 fogoly előtt. 51 ezer lelőtt, felakasztott, eltaposott, agyonvert, megfojtott, vízbe fullasztott, kiéheztetett, megmérgezett áldozat. 51 ezer apa—fiútestvér lelte kínnal teli halálát, mert a fasiszta gyilkos rendszer ellen harcoltak. 51 ezer édesanya, asszony, többszázezernyi gyermek vádolnak most. Mi, akik életben maradtunk, akik tanúi voltunk a náci bestialitásnak, tehetetlen dühvel néztük végig társaink halálát. Ha valami megmaradt számunkra az életben, akkor az az emlékezet: Eljön a bosszú napja! Ma szabadok vagyunk!