Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

V. A gépezet

A nácikra jellemző, hogy a vallásos zsidókkal romboltatták le az erősen sérült vagy kiégett egyházi épületeket. A zsidó tulajdonban keletkezett — a nácik által megállapított — 25 millió RM kárt is a zsidósággal fizettették meg. Göring 1938. november 12-én miniszterelnöki rendelettel „...a zsidóságnak a német néppel és a Német Birodalommal szemben tanúsított magatartása miatt, — amelyre jellemző, hogy még a gyáva gyilkosságtól sem riad vissza..." indoklással egy milliárd RM büntetéssel sújtotta a német zsidóságot. A táborokról Hatalomátvételüktől vereségükig a nácik Európában sok száz koncentrációs tábort hoztak létre. Ezek az első években a foglyok társadalomból való kiiktatását szolgálták. 1939-től kezdődően az őrizetbe vételek száma már a munkaerő igénytől függött. A wannseei konferencia után a zsidók tömeges deportálása és meggyilkolása pedig az Endlösung teljesítését szolgálta. A foglyokat csak akkor hagyták életben, ha munkájuk a birodalom számára hasznos volt. Az SS két csúcsszerve közül a WSHA a zsidók dolgoztatásában, az RSHA viszont tömeges kiirtásukban volt érdekelt. Mindkét gyilkos koncepciónak megvolt a nácik által meghirdetett jelszava. Az Arbeit macht Frei jelszó először Dachauban látott napvilágot, később szinte minden KZ főbejárata fölé felírták. Eszerint a fogoly munkával megválthatja szabadulását, de a zsidók nem. A melléktáborok is a halál, a lassú halál táborai voltak. így kell értelmezni a Vernichten durch Arbeit, a foglyok halálra dolgoztatásának himmleri jelszavát. Ezt szolgálta az 1942 végétől hatályba lépett parancs is, amely szerint minden foglyot, akinek betegségből vagy sérülésből való felépülése 4 héten belül nem várható, meg kell ölni. Továbbá hogy a táborokban a foglyok betegségének