Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

belseni KZ-ben elkövetett aljas bűntett. A két szerző magyar SS-ekről ír. Ha ez valós, akkor szerintem csakis a magyar SS-hadosztályok: a Hungária, a Hunyadi vagy a Mária Terézia valamelyik páncélosalegységének beosztottai lehettek. A könyvben vált ismertté a parancsnok: Altorjai ezredes, sőt a gyilkosságokra utasítást adó Baló ezredes és Újvári főhadnagy személye is. Mint az idézett mű 204. oldalán írják: „Baló ezredes a zsidó és politikai foglyokkal kapcsolatban a következő parancsot adta katonáinak: ...ha val amely i kőtöknek nem tetszik a pofa, lőjétek lel (...) Újvári főhadnagy utasította embereit: Ha valamelyik Häftling kijön a bunkerból, agyon kell lőni! (...) A következmények nem maradtak el: a magyar SS-ek, főleg a tisztek passzióból lövöldözték a foglyokat. " Vajon mi lett a további sorsa, életútja a gyilkosságokra utasítást adó és a csontváz foglyokra passzióból lövöldöző magyar tiszteknek és beosztottaiknak? A kérdésre én nem tudok választ adni. Abban azonban biztos vagyok, hogy valakiknek kellene! Vagy történészeknek vagy — s ezt némi tétovázással írom le — katonai ügyészeknek. Ugyancsak Bergen-Belsenről: A már felszabadított táborba lépő katonaorvos, a Rajnai Brit Hadsereg Egészségügyi Szolgálatának főnöke Glyn Hughes tábornok első szavai az ott tapasztalható iszonyatos körülmények láttán: „Harminc éve vagyok orvos, láttam a háború mindenféle szörnyűségét, de sohasem láttam olyasmit, ami akár csak megközelítette volna mindezt..."