Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

A Strasshofban július 1-jétől december 45-ig eltöltött több mint öt hónapos fogságuk alatti „életük" számomra továbbra is ismeretlen. Akkori strasshofi sorstársaik közül még a fiatalabbak sem emlékeznek már reájuk. A bergenbelseni négy hónapos sorsuk a többi KZ-val összehasonlítva is egyike lehetett a legszörnyűbbeknek. Az evakuálásuk után öt nappal a már felszabadított táborról a brit hadsereg haditudósítói által készített film ezt hűen mutatja be. Az 1945. április 10-én útba indított bergen-belseni evakuációs szerelvény magyar utasainak nevét tartalmazó névjegyzékben csak egy Kovács házaspár neve szerepel. A 13 napos utazás áldozatainak nevét tartalmazó „holland" névjegyzékben csak egy Kovács, (Mór helyett Moses) (1879.07.05 helyett 05.07.) szerepel, aki 1945. április 19-én halt meg. (!) Az áldozatokat összesítő „végleges" névjegyzékben a már említett Kovács Moses mellett még egy Dr. Kovacsz Eugen (1884.11.22.) neve található. A volt bergen-belseni KZ Archívumától legutoljára kapott névjegyzékben — mely a KZ-ból 1945. április 10-én útba indítottak neveit tartalmazza — az előzőhöz hasonlóan itt is csak egy Kovács Moses és egy Dr. Kovacsz Eugen nevek szerepelnek. Mindezek után most már bizonyos vagyok benne, hogy az elveszett szállítmány iszonyatos útja során, 1945. április 19-én — általam ismeretlen, de elképzelt körülmények között — elhunyt Kovács Moses (utónevének elírása és a pontatlan születési hó és nap ellenére is) az én nagyapám. Az ő örök nyughelye a schipkaui vasútállomás előtti alagúttól mintegy 350 méterre levő közös sírban van. És az én aprótermetű, áldott emlékű nagymamám? Haza nem került, az áldozatok jegyzékében nincs a neve. Talán egyike a nem azonosított hét áldozat között lévő négy asszonynak, akikről a névjegyzékben csak az alábbiak olvashatók: • ismeretlen nő, meghalt 1945. április 23-án, sir ja a wildgrubei tömegsírban;