Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

IV. Családunk mártírjai

minden gondjukat, sérelmüket rajta keresztül igyekeztek orvosoltatni, megoldatni. A Zoli bácsi által közvetített panaszoknak több esetben voltak következményei a csendőrökre nézve. Ezért amikor április utolsó napjaiban az SS-instruktor Budapestre utazott, a csendőrök a tábor vallató helyiségében úgy öszszeverték Zoli bácsit, hogy április 30-án sérüléseibe belehalt. (Mondanom sem kell, hogy gyilkosainak hajszála sem görbült...) Kórházba szállításról szó sem lehetett. Ott, Varjúlaposon temették el. Apu így kettesben maradt nagyapával. A varjúlaposi gyűjtőtáborban eltöltött ötven nap, a szörnyű körülmények és a kegyetlen bánásmód mellett az ittenieknek azért volt lelkileg elviselhetetlen, mert az országon belüli saját fogva tartásuk ellenére semmit sem tudtak a tőlük április 16-án elszakított és máshová hurcolt családjaikról. Kérdésemre, hogy mit evett az 50 nap alatt (mivel az élelemcsomag nálunk volt) elmondta, hogy a tábori koszt mellett szerencséjére nagyapa, Zoli bácsi és barátai segítették ki. Közöttük elsősorban K. Jani bácsi (akivel együtt gyalogoltak haza a frontról) és családja. Nagyapa, aki addig életkora ellenére jó fizikai állapotban volt, nem tudta magában következmények nélkül feldolgozni, hogy 40 éves fia a kezei között halt meg. Magába zárkózott, nem akart enni, inni. Böjtölt megboldogult fia emlékéért, s május végére fizikailag teljesen legyengült. így került sor bevagonírozásukra. Szerelvényük 7-én érkezett meg a birkenaui zsidórámpára. Itt az éppen akkor ügyeletes gyilkos az azonnali gázhalálra ítéltek közé intette nagyapát, így ért véget drága nagyapám élete, aki az I. világháborúban tanúsított hősies helytállásáért minden elérhető kitüntetést megkapott. Akit csak azért nem avatták Horthyék vitézzé, mert zsidó volt. Varjúlaposi sorstársaitól tudtam meg, hogy társai érdekében apu is szót emelt a csendőrök rendszeres kegyetlenkedései ellen. Határozott fellépésével (és Zoli bácsi segítségével) sikerült valamelyest csökkenteni a túlkapásokat. Mindezek hatására beválasztották a tábori „önkormányzat" vezetőségébe.