Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

zottan egyéni és közösségi értelemben. Közhivatalt nem viselhettek, a társadalmilag megbecsült pályákat elzárták előlük, bizonyos állásokat nem tölthettek be. A Horthy-éra a zsidókat nem tekintette egyenrangú állampolgároknak." A végkifejlet kezdete 1944. március 19-én az országot megszállták a német fasiszta csapatok. A megszálló alakulatokkal együtt érkezett Budapestre Eichmann SS-Obersturmbannführer, az RSHA (Birodalmi Biztonsági Főhivatal) zsidó osztályának a vezetője, valamint a neki alárendelt, mintegy 150-200 fős Sondereinsatzkommando SEK (Különleges Bevetési Osztag). Ennek törzsében a zsidókérdés végleges megoldásának, a nagyüzemi népirtásnak Európa más országaiban már kipróbált, begyakorolt olyan „szakemberei" voltak, mint pl. E Abromett, T. Dannecker, A. Krumey, E Novak, S. Seidl, D. Wisliceny és vérgőzös társaik. Megérkeztek könnyű prédára éhesen a sakálok, és sajnos bőven van, aki segít nekik a préda megszerzésében. A SEK bonyolította le a végső megoldást a birodalom területén, a CsehMorva Protektorátusban és a nácik által már előzőleg megszállt európai országokban. Volt tehát bőséges — a legyilkolt zsidó milliók vére árán szerzett — tapasztalatuk. A megszállás előtti napokban az Eichmann-törzs a mauthauseni KZ-ban készült fel a magyarországi feladatok gyors végrehajtására. Ők — Himmler utasításának megfelelően — az ország zsidótalanítását a keleti megyékben, magyar partnereik viszont Budapesten akarták kezdeni. Végül a németek elgondolása érvényesült. Hogy a magyar zsidóság gyors megsemmisítését a németek kiemelten fontos feladatnak tartották, azt E. Kalten-