Kovács László: Tanú vagyok - A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények 32. (Nyíregyháza, 2004)

II. Magyarországon

Magyarországon Az előzmények z, ami velem, családommal és a magyar zsidósággal történt — mint arról #\már korábban is említést tettem — nem előzmények nélkül való. Ezeket szeretném röviden összefoglalni. Az I. világháború elvesztése és a Monarchia összeomlása utáni két forradalmat követő keresztény-nemzeti kormányok az antiszemitizmust a hivatalos politika rangjára emelték. Az akkori, valóban bonyolult társadalmi helyzetben ez az antiszemita propaganda tömegméretekben talált termékeny talajra. A „szegedi gondolat" nem a középosztálynak, a polgárságnak, hanem a gazdasági súlyát és politikai hatalmát időlegesen elvesztő, annak visszaszerzése után azt ismét féltő arisztokrácia egy részének, a dzsentri felső tízezernek és az ebbe tartozó hivatalnoki és főleg tisztikarnak volt az ideológiája. Ideológia, annak minden magyarországi vagy csak magyarországi összetevőjével, megnyilvánulásával, mint pl. területi revízió, élettérelmélet, nacionalizmus, sovinizmus, rasszizmus, fajvédelem és antiszemitizmus. Jeles alapító képviselői: Eckhardt, Gömbös, Héjas (a siófoki-orgoványi hóhér), Horthy, Imrédy, Rajniss stb. Megalakultak a fajvédő, nyíltan fasiszta pártok, a Fajvédő Párt, az Ébredő Magyarok Egyesülete stb. Idézet Horthy 1940, október 14-én Telekihez írott leveléből: „... ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal soha sem érintkeztem! Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház,